szeptemberegy
Ha én Szeptember Elseje lennék, tuti nem kelnék fel holnap reggel. Annyira megviselne, hogy ennyi gyerek utál, hogy biztosan elbujdosnék bánatomban. Mondjuk a Napocska mögé, vagy a Holdacska udvarába, vagy a Négyszögletű Kerekerdő közepébe. Csak akkor bújnék elő, amikor már mindenki nagyon vár és keres, meg kiabálja, hogy tanévkezdés, gyere elő! De ilyen nem lenne, s ott fonnyadnék el bánatosan az álomba szenderedő fák komor árnyékában... Rossz lehet Szeptember Elsejének lenni.