Tegnap az volt a legrosszabb, hogy sétáltunk a Kis-Duna parton is. Tudom, hogy ott nem szabad, mert elkap a nosztalgia, mert szomorú leszek, meg ilyesmi, de akkor hirtelen nem is gondoltam rá, hogy milyen hatással lesz rám, ha meglátom a külső homlokzaton a hatalmas betűket: Szent Erzsébet Iskola. Tudom én, hogy abszolút jogszerűen övék az épület, hogy tökjó, hogy visszakapták, hogy mi a város legmodernebb épületét kaptuk meg, de akkor is. Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel... Öt év az öt év...

Ma pedig majdnem bementem az órásbácsihoz offline szeretgomért, csak nem mertem, de jó is, hogy nem mertem, mert anyu előttem fél órával volt bent és biztos hülyének nézett volna. Bár biztos annak néz, mert nem először játszom el, hogy hosszú percekig csak állok az ajtó előtt, aztán elmegyek.
Meg a dunamúzeumban is voltam a Hugival, mert a nyomtatott Alternatívában lesz múzeummustra, a dunamúzeum meg tök jó hely. Interaktív. (Alter egyébként úgy néz ki, hogy lesz a Technika házában. FÉL nem tudom, azt még mindig nem kaptam.)

És mentem és mosolyogtam és egy bácsi visszamosolygott és mondta is, hogy ugye, milyen vidám az élet. Szeretem, ha visszamosolyognak.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Felirat: Szent Erzsébet Iskola, de végülis lényegtelen.
maifosz üzenete…
Jogos, köszönöm az észrevételt, javítom.
Névtelen üzenete…
Te is? Engem is úgy fel tud dobni, ha visszamosolyognak!
maifosz üzenete…
De te meg mindig mosolyogsz :)))

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Lackfi János: Macska több példányban