félek, hogy valójában borzasztó ember vagyok, és még csak nem is álcázom túl jól. ráadásul tanulni sem tanulok eleget. (mondjuk semennyit.) csak a szám jár. I'm afraid I'm a terrible person and I'm even more terrible in hiding it. as an addition, I don't really study enough. (I kind of don't study at all.) I just keep showing off.
Bejegyzések
sose becsüld alá más emberek hatását az életedre. sose becsült alá a véletlenek hatását az életedre. soha ne mondj nemet, ha valaki össze akar veled barátkozni. (vagy a nappalidban akar aludni.*) szombat esti társas, jó hogy vagy. never underestimate other people's effect on your life. never underestimate the power of pure chance. never say no if someone offers their friendship. (or just wants to sleep in your living room.*) saturday night board game, good to have you back. *de csak ha hoz csokit. as long as they bring chocolate.
mostanában azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha az életmódom és a viselkedésem hatással lennének a gyerekre, és mennyire szeretném, ha az értékrendemet a magáénak vallaná, mintha nem lenne pofátlanul képmutató, hogy azt gondolom, hogy az én értékrendem jobb, mint másoké. meg amúgy is. lately I've been thinking about how good I'd feel if the way I live my life would have an effect on the kid, and how much I'd love if she'd share the same values. so hypocrite of me to think my values are better than others'. and anyway.
Nyilván mindig fáj a hasam, leginkább akkor, ha döntéseket kell hozni, ma még nem ettem semmit, csak egy fél nagyon csokis sütit, mert valaki munkát ajánlott és a jelek szerint ezt rosszul bírom idegekkel. Menni vagy nem menni, megéri-e. Akkor bezzeg nem töprengtem ennyit, amikor átutaltam az egyetemnek az összes megtakarított pénzem, Néha a hétfői előadásra gondolok: az állandó, nehezen kordában tartható rettegésem versus Varoufakis optimizmusa. Hogy a képzeletünket egy jobb jövő kigondolásának szolgálatába kell állítani. Hogy mindenre képesek vagyunk: nemcsak minden rosszra, de minden jóra is. Hogy mit jelent ma európai értelmiséginek lenni, és hogy vajon értelmiségivé válhatnak-e egyszer a kávékészítők is. (Attól tartok, hogy nem.) Hogy hogy mondjam a gyereknek, hogy a lehetőségei teljesen nyitottak és hogy mindig is nyitottak maradnak, ha én rettegek kilépni a komfortzónámból és időről időre kételkedek abban, hogy mindig talpra esek. I have this ongoing abdominal pain, for mo
most 'olvasóhét' van, amit eddig sajnos nem annyira fordítottam jelentős tanulmányi lemaradásaim behozatalára, ellenben mostam, takarítottam, vásároltam, munkákra jelentkeztem és állásinterjúkra mentem, esténként pedig a gyerekpersonal statementjét csiszoljuk a 6th form college-okba való jelentkezéshez. ja, és elkezdtem olvasni egy kiváló könyvet is. ma viszont már elkezdtem tanulni is, ilyet már évek óta nem csináltam, nem tudom, hogy fog menni. (egyelőre csak kb. 20 percig tudok a neuronokra koncentrálni.) aztán majd meglátjuk. so, here it is: reading week. so far I didn't really do any studying, but laundry, cleaning, shopping, job applications, trial shifts and polishing the kid's personal statement so she can apply to 6th form colleges end of this week. and I started to read a new book again. however, I finally opened up the revision pdf today just to find out I'm not able to focus any longer than 20 minutes and that I became the annoying girl asking awkwar
az egyetemen ilyenek történnek, én meg még mindig nem tudom, miből fizetem ki a tandíj másik felét. (sítábor? komolyan?) tegnap még az volt, hogy elmentünk egy rendkívül izgalmas előadásra (morálfilozófia; etikus-e, ha a demokratikusan megválasztott politikusok radikális, az emberek többségének nem tetsző szabályokat hoznak a klímaváltozás kezelésére), de sajnos már sosem tudom meg, hogy etikus-e, mert 10 perccel hamarabb el kellett mennem, hogy odaérjek a gyerek iskolájába az éves díjátadóra, és a morálfilozófus akkor még bőven nem ért az érvelés végére.