nem hittem volna, de túléltem az első angol vizsgaidőszakomat, és csak egyszer sírtam ok nélkül, és akkor sem nyilvánosan.
az új óráim nagyon izgalmasak: hétfőnként szemantikai és pragmatikai fejlődés (Semantic and Pragmatic Development), egyórás előadás közösen a BSc-sekkel, utána kétórás szeminárium csak az MSc-seknek, szerdán pedig fejlődési rendellenességek és statisztika (még mindig). ami nagyon tetszik, hogy rengeteg olyan tanulmányt olvasunk, amit magyarok írtak (szerzőként vagy társszerzőként), és a tanáraink közül is többnek van erős akcentusa (általában minden órára más előadót hívnak).
ez persze hülyeség, meg nem kellene, hogy számítson, mégis minden alkalommal az eszembe jut: if they can do it, you can do it.
(aztán ha egy hónap múlva kiderül, hogy mindenből megbuktam, akkor biztos kevésbé leszek bizakodó.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

-

vásárlás