Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2016

napló a nappalinkból (24-25)

az első magyar szörfereink, V. és E. jöttek, láttak, segítettek visszarakni a konyhaszekrény lábát, hoztak Balaton szeletet és barackos-kekszes Bocit, hazamentek. jó volt. (igazából akár maradhattak is volna még.) (és jó volt másokat hallani magyarul beszélni. mondjuk azon, hogy mi a honeycomb, két napig gondolkodtunk négyen, és így sem jöttünk rá. olyan volt, mint múlt héten a bastard. nyár eleje óta csak magyarul olvasok, mégis elhagynak a szavak. mindegy, jövő héten utazunk haza, aztán ki tudja, visszaengednek-e még minket Angliába.)
amikor M. reggel felkeltett, és mondta, hogy 52, akkor azt gondoltam, hogy még mindig álmodok, de valójában utána is; egész nap úgy éreztem magam, mint ahogy komoly katasztrófák esetén érzi az ember, vagy amikor meghal valaki, aki közel állt hozzánk: most már többé semmi sem lesz ugyanolyan. alea iacta est, mondaná a művelt európai, de nem mondják. (azt gondolom, ez is vakuemlék lesz.) nem magunkat féltem (mi mindhárman talpra esünk, ez már kiderült; ezek a lányok nem sírnak), hanem a rendszert, egész felnőtt életünk alapvetését, ezt a lassan mozgó, rozsdás gépezetet, amibe belerúgtak ahelyett, hogy beolajozták volna és kicseréltek volna néhány elhasznált alkatrészt.

napló a nappalinkból (21-23)

az a meglepő dolog történt, hogy a mi időbeosztásunk meg a surfereink időbeosztása miatt csak egyszer láttuk a három philadelphiai lányt, pedig két éjszakát itt töltöttek. (néha a húgomat is csak kétnaponta egyszer látom amúgy, de azért igyekszünk legalább együtt vacsorázni.) úgyhogy szívesen mondanám, hogy mintavendégek voltak, mert meghívtak minket vacsorázni és hoztak hűtőmágnest, de valami hiányzik - ja igen, például hogy megjegyezzem a nevüket.
még olyan apróságok történnek, min hogy csütörtökön Oxfordban vacsoráztunk egy barátunknál, és hat evőeszköz volt, négy fogás és háromféle bor, és dresszkód és ülésrend és névtábla, és így még azt sem bántuk, hogy egy kisiklott vonat miatt három órával később értünk haza a tervezettnél és úgy mentünk másnap dolgozni, mint muffin. ugyan előre bejelentettem, hogy 'I don't want to talk to strangers', mégis beszélgettem, és nem is volt rossz.
vannak olyan emberek az életemben, akik nagyon fontosak ugyan, mégsem beszélünk túl sokat, csak néha küldünk egymásnak egy-egy könyvet.
most már tényleg véget ért a félév, átmentem mindenből, még statisztikából is, éljen! ebből sajnos nem lesz distinction, de leginkább túlélésre játszottam, úgyhogy ez nem nagy csoda.

napló a nappalinkból 17-18 és 19-20

múlt hétvégén Brüsszeli barátok voltak itt, mentünk Kispálra (meg máshova is). közben új helyre kerültem a munkahelyemen (hónapok óta kértem a transzfert), nagyon reméltem, hogy itt majd boldogabb leszek, meglepő módon nem vagyok boldogabb, csak sokkal fáradtabb, mert csupa idegen emberrel dolgozom együtt minden nap, idegenek a vásárlóim is és sokat kell fel-le rohangálni a lépcsőkön. (az új helyem kétszintes, az első néhány napban kétóránként kellett pozíciót cserélnünk, annyira kikészített mindenkit a rohangálás, hogy szívesebben mosogatok. ) pénteken pedig kanadai szörferek jöttek, és az a meglepően szomorú helyzet történt, hogy csak egy nagyon rövid éjszakára maradtak, és nem maradt időnk jobban megismerni őket, pedig szerettük volna. ők is hűtőmágnest hoztak, ez egy ilyen 'jó fej CS-er' dolognak tűnik.