játékajánló - Secret Hitler

amíg meg nem érkezett mindenki, politikáról beszélgettünk; az angol belpolitika és az amerikai választások minden alkalommal téma, ezt színesítjük néhány Orbán Viktorról vagy Putyinról szóló anekdotával. valaki felvázolja a párhuzamot a mai és a harmincas évekbeli politika hangulat között, ki hova költözne a háború elől; az asztalra a Secret Hitler kerül.
a játék Kickstarteren másfél milló dollárt gyűjtött össze, és a támogatók hamarosan a kezükben tarthatják; az alkotók pedig az egész játékot feltöltötték az internetre "nyomtasd ki és játssz" (print and play, p'n'p) formátumban. (ide kattintva letölthető, ha valakit érdekel, szívesen lefordítom a szabályokat.) mi kinyomtattuk, filmnézés közben szétdaraboltuk, aztán a Veronika két teljes napot dolgozott vele*: kártyalapokra ragasztgatta (volt egy nem használt pakli kártyánk), kifestette és bevonta öntapadós könyvborítóval (mert abból volt egy csomó itthon). aztán beraktuk egy kekszesdobozba, és mehet is a többi közé, legalább olyan jól néz ki, mint bármelyik bolti játékunk. tanultunk amúgy a hibából, már rendeltem is öntapadós papírt, és azt hiszem, az egyetemen lehet olcsón laminálni. a probléma csak az ezzel az otthon kinyomtatható, kísérleti fázisban lévő játékkal, hogy nehéz eldönteni, mi fogja megérni a bele fektetett energiát.
szerencsére a Secret Hitler megérte.
a játék a Resistance-hoz hasonlóan 'rejtett identitás' típusú játék: a liberálisok, a fasiszták és Hitler küzdenek a kormányalakításért és direktívák elfogadtatásáért, azonban úgy kell elnököt és kancellárt választani, hogy nem tudjuk, ki a fasiszta és ki nem. ráadásul a fasiszta direktívák beiktatása olyan különleges képességeket ad az elnöknek (például megölethet egy játékost vagy előrehozott választásokat tarthat), amelyeket esetleg a liberálisok is szívesen használnának saját előnyükre.
a Secret Hitler már az első perctől fogva rendkívül szórakoztató volt, és a játék elég sok apró segítséget ad a kezünkbe ahhoz, hogy ne maradjunk a hidden identity játékoknál megszokott 'you're Hitler' 'no I'm not' 'yes you are' mélységű párbeszédeknél (ami miatt én egyébként általában nem szeretem ezt a játéktípust), és érvelhessünk amellett, hogy miért gondoljuk valakiről, hogy az ellenséges táborba tartozik. hátrányának éreztem viszont, hogy sok múlik a szerencsén; szerintem ha nem húztunk volna ki az első körben a hatból három liberal policyt, esélyünk lett volna nyerni.

kinek ajánlom: aki szeret blöffölni, pókerarccal meggyőzni valakit az ártatlanságáról. aki sok (5-10) játékosnak keres egyszerűen megtanulható, gyors, nyelvfüggetlen játékot.
kinek nem: aki nem szereti hogy mások befolyásolásával tud csak nyerni és akit zavar a magas szerencsefaktor

*kijött a nappaliba és azt mondta, hogy unatkozik.
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Öt év