2017. január 30.

amióta elhagytam Budapestet, nem voltam tüntetésen.
miért mennék? ez nem az én országom. szavaztam, néha aláírok egy-két petíciót, de az angolok, és különösen az angol kormány egyértelművé tette, hogy a bevándorlók másodrendű állampolgárok (resident or not).
Donald Trumpnak és Theresa Maynek kellett jönnie, hogy valami átlépje az ingerküszöbömet. én pedig egy kordont léptem másztam át, és mivel a barátom, akivel mentem volna, visszamondta, az amerikai főnökömhöz kellett csatlakoznom, aki bevitt a közepébe. (jaj, ne.)
gyakrabban kellene tüntetésekre járnom, ez ugyanis annyira jól esett, hogy örömömben lesétáltam két hídnyit. (meg valójában nem akartam a tömeggel együtt felszállni a metróra.)
sok baj van azzal, hogy Trump kitiltotta Amerikából hét muszlim ország állampolgárait, annyira sok baj, hogy nem is tudom részletezni. viszont ami miatt engem a leginkább megrázott, az az, hogy ez a rendelkezés teljesen megsérti a jogbiztonság elvét. én abban a hitben élek, hogy oké, most nem néz ki túl jól a helyzet, de ha el kellene költöznünk, akkor arról azért időben tudnánk. ha elmegyek nyaralni (vagy letesztelni 60, esetleg 80 gyereket), akkor visszajöhetek. amíg fizetem az adót, iskolába járok, iskolába járatom a gyerekem, nagy baj nem lehet. legalábbis amíg nem triggerelik az article 50-t.
de lehet.
ezek az emberek naivan azt gondolták, hogy ha zöld kártyájuk van, amivel valami borzasztóan menő helyen dolgoznak, pl. Google, esetleg egy szövetséges ország állampolgárai, például a UK, akkor csak úgy visszatérhetnek az életükhöz egy nyaralás vagy egy külföldi kiküldetés után.
erre ott tartják őket a repülőtéren, és csak a bíróság gyors reagálásának köszönhető, hogy nem küldték őket vissza.
egy dolog, hogy nem fogadnak menekülteket vagy nem adnak ki új vízumokat. szomorú és ijesztő, de nem meglepő. de érvényes vízummal nem beengedni valakit az országba egyértelműen szabályellenes.

(és Theresa May elsőként rohant a Fehér Házba. és teljesen elfogadhatónak tartja ezt a rendeletet.)

I don't feel safe in the world any more, mondom én, you ought not to feel safe, unless you are a wealthy white straight male, mondja a munkatársam.

2017. január 29.

a sok nyafogás közben viszont elfelejtettem mondani, hogy a projektem nagyon izgalmas, remek a témavezetőm és végre megint csinálok valami komolyanvehetőt. ollé!

2017. január 28.

I don't see the point of doing it at all any more. I can't put in 100%, I have a family, I have a job. I can put in 60-70%, and this is how my grades are. I put in everything I have and it is not enough, mondta ma P., aki szintén dél-londoni, mint én, úgyhogy inkább Claphamban találkoztunk egy kávéra, mint az egyetemen. Úgy érzem, már nincs értelme, hogy tovább csináljam. Nem tudom az időm 100%-át tanulásra fordítani, hiszen családom van és munkám. Csak az időm 60-70%-át tudom beletenni, és ilyen jegyeket is kapok. Beleadok mindent, amit tudok, és nem elég.
mondanom sem kell, hogy kiválóan megértjük egymást, pedig P. negyven éves, holland, és két kisgyereke van. (az egyetemen kívül a levesekről beszélgettünk, meg a tegnapi spenótos palacsintámról*.) mivel ő is két év alatt végzi el a kurzust, mint én, nagyon jól látni, hogy változott az egyetemhez meg Angliához való hozzáállása tavaly szeptember óta.

*ez a recept adta az ötletet, de nem bohóckodtam a mascarponéval, csak kisütöttem a gombát egy kis szerecsendióval, a palacsintatésztát meg úgy csináltam, mint mindig, fele víz és fele tej. ez leginkább ilyen "ránk fog romlani a spenót, de valójában palacsintát szeretnék enni" jellegű vészhelyzet vacsora volt, mégis sokkal jobb lett, mint a ma esti árpagyöngyös rizottó, amit egy óráig kellett kavargatni.

2017. január 27.

a Serial második évada sajnos nem olyan jó, mint az első (Bowe Bergdahl történetét dolgozza fel, ő az, akit öt évig tartottak fogva a tálibok, biztos izgalmas, de engem nem igazán érdekel ez a történet), de szerencsére nem maradok hallgatnivaló nélkül. az új kedvenc az Imaginary Worlds. az egyik barátom ajánlotta, és elég szkeptikus voltam, nem mintha nem szeretnék magam is elmerülni képzeletbeli világokban, hanem mert nem igazán értettem, mit lehet még mindig a Harry Potterről beszélni.
Eric Molinsky kéthetente vesz valami geek témát (lehet könyv vagy film, konzoljátékok vagy - múlt héten - LARP, azaz élő szerepjáték), és összeköti valami nagyon valóssal és emberivel. soha nem gondoltam volna például, hogy a hidegháborúban szerepjátékot használtak, hogy elpróbálják, milyen lenne az oroszokkal való találkozás (aztán abbahagyták, mert a katonák túl jól érezték magukat játék közben), vagy hogy a Harry Potter olvasása hogyan teszi toleránsabbá a gyerekeket; ami egy elég közismert tanulmány, én is hallottam már róla, de arról nem, hogy van egy J.K. Rowling által is elismert csoport, a Harry Potter Alliance, akik aktívan dolgoznak azon, hogy megváltoztassák a világot.
nagyon izgalmas új perspektívákat nyújt olyan témákban, amikről nem gondoltam, hogy érdekelnek, és olyan témákban is, amik nagyon érdekelnek, de azt gondoltam, hogy már mindent tudok róluk, amit tudni lehet. (persze már egyre kevesebbszer gondolom ezt dolgokról, ahogy felnövök.)

2017. január 25.

napló a nappalinkból 1-2

új év, új couchsurfers.
Laura és Arturo Spanyolországból érkeztek és egy kis darab húst hoztak ajándékba, azt hiszem, bele kell írnom a profilomba, hogy vegetáriánus vagyok. (na nem baj, majd V megeszi.) csak két éjszakát maradtak, és bár először kicsit furcsa volt, mert megbeszéltük, hányra jönnek, és hogy meleg vacsorával várjuk őket, végül későn jöttek és már ettek is, na de nem baj, több borsóleves maradt nekünk (a lencseleves M kedvece, a borsóleves V kedvence, jellemző módon csak én szeretem az összeturmixolt leveseket.), ez biztos valami spanyol dolog.
másnap viszont ők főztek, és bár közben majdnem felrobbantották a konyhát, a végeredmény egészen ehetőre sikerült. krumplis tojásrántottát készítettek, amihez összeturmixoltak paradicsomot zsömlével szószként.
ez állítólag egy spanyol dolog.
aztán viszont meglepő módon politikáról és történelemről beszélgettünk, és jó volt. 

2017. január 24.

kicsit jobban érezném magam, ha jobban teljesítenék az egyetemen, de ugye nem lehet mindent. kellett nekem olyan iskolába menni, amihez nem vagyok elég okos. (ez az egyetem, ez a szak, mit akarok én a nemzetközi tudományos életben a magyar filosz diplomámmal.)
persze nem tudom, miért zavar, amikor már tudom egy ideje, hogy úgysem akarok doktorira menni.

2017. január 16.

követem, hogy mit olvasok, mit nézek (egyik lista sem bővült igazán az utóbbi két hónapban, ahogy hirtelen egyszerre lett vizsgaidőszakom meg sokkal több és többféle munkám). azt eddig nem követtem, hogy mit hallgatok, mert nem hallgattam semmit - az új telefonom azonban megnyitotta előttem a podcastok csodálatos világát.
eddig azt sem tudtam, hogy podcastok még léteznek egyáltalán, de most felfedeztem őket magamnak, és máris arra gondolok, hogy milyen jó, hogy holnap rengeteget kell buszoznom, mert meghallgathatom a Serial következő részét, és hátha végre megtudom, ki ölte meg azt a szegény lányt. arra is nagyon jó, hogy legálisan német nyelvű tartalmakhoz jussak, mondjuk még nem találtam egy jó német nyelvű podcastot sem, javaslatokat szívesen fogadok. ugyanígy a magyar: nem is tudom, hogy kell keresni, a podcast szolgáltatóm csak angol nyelvű javaslatokat ad.
na de tényleg csak azt akartam mondani, hogy sosem néztem gyilkosságokról szóló dokumentumfilmeket, nem érdekeltek, alig olvasok non-fictiont, és a Serial megvett kilóra. ha még nem hallottátok (persze biztos hallottátok, mert 2014-es, csak én akkor még nem igazán tudtam, hogy mi az a podcast), akkor hallgassátok meg. (annak is jó, aki nem tud nagyon jól angolul, a nő gyönyörűen beszél, lassan és érthetően.)

2017. január 14.

tegnap leadtam az utolsó dolgozatomat
mivel az utolsó néhány hét nagyon nehéz volt, mára lazítós napot terveztem:
főzök egy finom levest
megnézek egy filmet
kicsit kitakarítok
és regisztrálok egyéni vállalkozóként
(persze mindezt nyolc óra munka után).
(itt az lett volna a lazítás, hogy nem tanulok és nem dolgozok egyik másik munkámon sem.)
sajnos a leves nem lett igazán finom (kale & barley, vagyis fodros kel és árpagyöngy), a kale-t szeretem, a barley-t is, és már nagyjából ugyanazokkal a fűszerekkel futott, mint a csodálatos lencseleves (darált kömény és turmeric, vagyis kurkuma), mégis nagyon gyengécskének tűnt. most főztem először árpagyöngyöt, szerintem legközelebb kipróbálom, hogy egy leveskockát is bedobok mellé.
és sajnos a filmet sem sikerült megnézni, csak a felét, de nem azért, mert nekem nincs időm, hanem mert a gyereknek tanulnia kell, és majd holnap befejezzük vacsora közben (amikor megesszük a maradék levest).
és sajnos kitakarítani sem sikerült, viszont egy hét után végre elraktam a szanaszét heverő száraz ruhákat, úgyhogy már ez is valami.
és azt hittem, hogy legalább egyéni vállalkozóként regisztrálni sikerült, de most látom, hogy ahol kérte az egyéni adófizetői azonosítómat, akkor véletlenül valami teljesen más számot adtam meg (a kormányhonlapos belépési azonosítómat), úgyhogy most türelmesen várom, hogy jöjjön valami kedves levél, mint amiket az adóhatóság mindig küldeni szokott ("you have no right to reside in the country"), amiben leszedik a fejemet, hogy aztán felhívhassam őket és beszélhessek egy kedves hangú nővel.
így megy ez mostanában.

2017. január 13.

nem nagyon szoktam végigmenni ennek a blognak az archívumán (btw. idén lesz tíz éves, remélem, kap majd egy tortát vagy valami), na de tejfölös-borsós rántotta? hogy a csudába nézhetett az ki?

2017. január 12.

van hozzáférésed magyar kisiskolásokhoz? a tesztelés szokta a legnagyobb gondot okozni, mondja a témavezetőm, hát ez lesz a legkisebb gondom szerintem, mondom én, fejben számolgatva, hány iskolában van annyira erős kapcsolatom, hogy megtűrnek néhány órára. ráadásul megérkezett a nemzetközi erkölcsi bizonyítványom, remélem, Magyarországon is elfogadják.
ellenben minden más félelmetes.
MSc project on, avagy a kocka el van vetve. 
(igen, jól gondoljátok, a témám többek között a passzív szerkezet.)

2017. január 7.

nincsenek fogadalmak.
azt hiszem, ez egy nehéz év lesz, máris nem szeretem, persze amíg le nem adtam ezt az esszét, valójában még az előzőben élek.
nem volt jó ez a nap, gonoszak a vásárlók (vagy csak nekem nem volt kedvem hozzájuk), véletlenül egy órával korábban is mentem be. aztán vásárlás; mostanában minden este főzök rendesen, nem csak a tészta - paradicsomos szósz - előre reszelt sajt vonalon, általában élvezem, ma este nagyon nehéz volt nem csak venni egy daalt meg egy curryt az indiainál. végül cukkinis palacsintát (fritters) csináltam, az gyorsan megvan és laktató is, de valójában nem volt türelmem megvárni, amíg rendesen átsül, úgyhogy kicsit nyers cukkinis palacsintát ettünk. tejföllel.
idén járunk tollasozni a sportcentrumba, már háromszor voltunk, eddig kétszer nagyon jól esett és feltöltődtem tőle, most pedig mintha a maradék energiámat is kiszívta volna. már csak egy hetet kell kibírni, utána szabad leszek (valamire és valamitől).