Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2017

when greeks flew kites

a guardian-en olvastam egy új podcastról amit most indít a BBC; mint a BBC podcastok (és a guardian) nagy kedvelője, rögtön le is töltöttem és meg is hallgattam az első részt. bár ne tettem volna. a When Greeks Flew Kites elvileg azt a célt tűzte ki maga elé, hogy mindennapi félelmeinkre és aggodalmainkra a múlt vizsgálatával keresi a választ. mivel én egyértelműen azon a véleményen vagyok, hogy a történelem tanulása fontos és szükséges (legalábbis valamilyen szinten), hátha segít elkerülni, hogy ugyanazokat a hibákat kövessük el újra és újra, nagyon megörültem neki. kár volt. az első rész azt a kérdést feszegette, hogy lehetséges-e, hogy a jövő sokkal rosszabb lesz-e a következő generáció számára, mint amilyen a mi jövőnk. gimnazista koromban erről volt egy vérre menő vitám a faktos töritanárommal, ő azt állította, hogy a történelem során egy egyenletes és folyamatos fejlődés figyelhető meg, tehát mindig minden egyre jobb lesz, például a nőknek már nem kell kézzel mosni, hanem v

Exploitation

Az a szabály, hogy addig nem fekszem le aludni, amíg nincs mindenki itthon. Ódivatú szabály a mobiltelefonok korában, tudom, de így vagyok programozva: lehet V, M vagy couchsurfer, akinek kulcsot adtunk. Úgyhogy most várom, hogy V. hazajöjjön - már egy hete dolgozik. Az egyik szemem sír, a másik nevet: emlékszem, hogy fogadkoztam, hogy ő nem fog 16 évesen dolgozni kezdeni, élvezze csak a nyarat, amíg lehet. Mi értelme van annak, ha az ember ilyen korán dolgozni kezd: elkezdenek betörni, semmi más. Másrészt viszont ki gondolta volna, hogy már ekkora, saját munkája és saját pénze van, egyedül jár a bankba és fogorvoshoz. Már majdnem egy önálló, felnőtt ember; lehet, hogy jövő ilyenkor már egy másik városba fog készülődni?

még egy hónap

úgy néz ki, hogy hamarosan tényleg befejezem az egyetemet; az angol diákom úgy kérdezi meg, hogy kormányzati munkán vagy kultúraszervezésen gondolkodom-e inkább, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. ez a diploma csak egy darab papír lesz, gondolom közben, nem lettem tőle sokkal okosabb.

napló a nappalinkból 8-11

régen volt már ennyi vendégünk egyszerre, de a Bang akármilyen társaságban jól működik. mindig érdekes a mi emigrációs tapasztalatainkat összevetni másokéval; érezhető volt, hogy itt vagyunk heten, és egyikünknek sem elsődleges nyelve a magyar az életünknek ezen a pontján.
nem véletlen, hogy Ferrantét Tolsztojjal állítják párhuzamba: pont úgy érzem magam, mint a háború és béke olvasása közben. hogy ezután már soha semmit nem lehet olvasni. (és írni sem.) ez a regényfolyam csak egyre jobb lesz. már hetek óta alig akarok mást csinálni mint folytatni Lina és Lenu történetét. persze írni kell. most rohamtempóban írom (fordítom és újraírom) a szakdolgozatom, marketingcikkeket és emaileket a kiadónak, óravázlatokat és anyagokat, órákon át képeket válogatok az ábécéhez (megint van magyartanulós diákom). a sikerélmény nem marad el, szeretnek a diákjaim, van, ahol egyértelműen látom a fejlődést és örülök, van ahol nem látom és minden óráról úgy jövök el, hogy hol rontom el, mit nem csinálok jól, lehet, hogy csak rájuk kellene hagynom a rossz nyelvtant és menni tovább. kommunikatív megközelítés. persze az a kérdés, hogy hogyan tovább: állásajánlatokkal esek szerelembe és aztán soha nem jelentkezek, megijeszt, hogy fel kell adnom a diákjaimat és azt a viszonyl