égboltsapkájú

most ülök utoljára a UCL könyvtárban: még egyszer elolvasom a szakdolgozatom, mielőt leadom. csönd van, már csak a keménymag van itt: aki ezen a gyönyörű napon a könyvtárban ül, annak tényleg tanulnia kell. előtte beugrottam egy ingyen kávéért a kávézóba, ahol dolgozom, és elköszöntem a diákjaimtól. ez sokkal fájdalmasabb volt, mint felmondani a Gailsben: ott tudom, hogy valaki átveszi a helyem, a diákjaim viszont tanár nélkül maradnak. (megpróbáltam nekik replacement tanárt keresni, de egy angoltanár barátom sem vállal új diákokat.) vajon mi lesz velük? megtanulnak angolul és maradnak? vagy néhány hónap múlva feladják és hazamennek Kelet-Magyarországra? szerencsére a skype-os és a magyartanulós diákjaimat meg fogom tudni tartani, legalábbis egyelőre - élvezem a tanítást, ha a diákjaim írnak házi feladatot, akkor instant sikerélmény. tudatosan használod a múlt órán tanult szavakat és kifejezéseket? I love you forever.

egyébként ez a nyár is véget ért és idén sem tanultam meg futni (meg spanyolul sem). egy nyárra csak egy elhatározás működik, úgy néz ki, az idei fő attrakciója a szakdolgozatom volt. (az még nincs kész amúgy, de valamiért kicsit elengedtem ezzel kapcsolatban.) örülök, az új munkámnak, de félek is tőle - hiányozni fog a mozgás, a fizikai munka, az emberek. meg nem csak írni kell, más feladataim is lesznek: még jó, hogy főképp itthonról fogok dolgozni, nincs office girl ruhatáram. szerencsére nem kell viszont abbahagynom a tanítást, a kedvenc diákjaimat meg fogom tudni tartani hétköznap esténként vagy reggelenként. a többiektől sajnos fájdalmas búcsút kell vennem jövő héten - megpróbáltam nekik másik tanárt keresni magam helyett, de nem sikerült. úgy érzem, hogy felelős vagyok értük, mint a kis herceg a rózsáért meg a rókáért, de valójában nem. el kell tudnom engedni őket és remélni, hogy nélkülem is meg fognak tanulni angolul, eventually.

szeretünk kedves ismeretleneket és kedves ismerősöket vendégül látni a nappaliban, de annál semmi sem jobb, amikor a barátaink látogatnak meg. (főleg, ha gémer barátok.) végre sikerült kipróbálni a Saltlandset, sokat beszélgettünk, sokat hallgattunk, és még egy kiállítást is megnéztünk a British Libraryben - köszi F és G.

nagyon szeretem a konyvtarat, leginkabb az eros szamitogep es nagy monitor miatt (elfer egymas mellett az SPSS, az excel es a word!), ugyhogy itt toltom a legtobb idomet. igy szinte eszre sem vettem, hogy mult heten veletlenul negy vendegunk is volt egyszerre! ha a united airlinesnal van tulfoglalas, akkor ott a biztonsagiak rangatjak le a szerencsetlen utast a repulorol, ha veletlenul mi foglalunk tul, akkor kicsit jobban osszehuzzuk magunkat. (ilyen szuper forgalmas ez az augusztus, penteken mar jonnek is a barataink!) persze a szombat esti tarsas igy sem maradhatott el (nem mindig vagyunk elegen egy secret hitlerhez), kedvenc ukran baratnonknek, Margaretanak mar igy is eppen ideje lenne megtanulnia magyarul.

Sarah az utolsó pillanatban jelentette be, hogy jön (egy barátunk barátja), és maradt vagy nyolc napig. rendkívül szimpatikus német lány; viszont viszonylag sok időt töltöttünk együtt, mégis alig tudtam meg róla mást mint hogy miről írja a szakdolgozatát. ennek ellenére azt hiszem, titkon mind szerelmesek lettünk belé egy kicsit: legfőképpen azért, mert nagyon jó minőségűek voltak a ruhái és nagyon kellemes őszi színei voltak (Sarahnak is és a ruháinak is). olyan természetesnek és egészségesnek tűnt, mint egy barack. ja, és a kutatási területe a nonviolent, women-involved peace movements. mi a menő, ha nem ez.

Sokáig tartott, de végre elkezdett kifejlődni bennem az a különleges képesség, amit tanáraimban mindig nagyon csodáltam: úgy olvasok, úgy hallgatok zenét és podcastokat és azzal a szemmel nézek filmeket, hogy hogy tudnám ezt használni angolórán vagy magyarórán. Persze még nem megy tökéletesen, főleg, hogy néha véletlenül fölélövök a diákjaim valódi tudásának (ilyenkor sokat segít egy olyan böngésző kiegészítő, ami lelassítja a youtube-ot), de látom, hogy mennyire értékelik a élőnyelvi, valós anyagot. (Persze a legfőbb ok mégis az, hogy én mennyire utálom a tankönyvi példaszövegeket és párbeszédeket, de amit leginkább utálok, az a New English File videói . Meg hogy valójában mennyire használhatatlan a MagyarOK arra, hogy valaki megtanuljon belőle magyarul.)

Komolyan vesszük a popkultúrát: ha az Annie Hallt nézik a 70's showban, mi is azt nézzük. Ha Fellinit néznek az Annie Hallban, azt nézzük legközelebb. az biztos, hogy V. nem fog annyira műveletlenül egyetemre menni, mint én.