költözünk
Mindig tudtam, hogy az életünk, ahogy az elmúlt öt évben éltük, egyszer véget fog érni - de reméltem, hogy még lesz néhány jó hónapunk mielőtt újra menni kell. De hát ez van, a fél életünk bedobozolva várja a csomagszállítót, a másik fele még szanaszét van a lakásban. Félig kiürült szekrények. Magunkkal vigyük, vagy menjen a charity shopba? Mi az, ami 'kacat', és mi az, amitől nehéz szívvel válunk meg? Öt évadnyi összegyűjtött New Yorkerre hogyan is mondhatnánk nemet, ha én nem tudok megválni a Száray-féle negyedikes törikönyvtől? (Nemcsak mi migráltunk Londonba, hanem rendkívül meglepő dolgok is jöttek velünk.) Már átirányítottam a council taxot, lemondtam az internetet és új előfizetést is kötöttem, sőt: még az adóhivatal felé is bejelentettem a változást. A bútorokat még nem rendeltük meg, de a zuhany falára tapasztható totorós fogkefetartót már igen. Nem a lakásnak köszönhető, hogy boldogok voltunk itt, magunknak teremtettük meg az otthont, és ahogy itt, máshol is meg