égboltsapkájú

nem szabad lehetőséget (főleg időt) adni nekem az elbizonytalanodásra.

ugye ti is szoktatok egyszerre több helyen lenni. (nem egészen úgy, mint a nő a Cortázar-novellában, aki budapesti koldusasszonynak képzelte magát, vagy mint Babits Gólyakalifájában Tábory Elemér, de némiképp hasonlóan.)

tegnap este óta képtelen vagyok szerkizni, egyszerűen nem tudok túljutni azon a csodálatos mondaton, hogy "tagjai szörnyen [cezúra] elnehezültek", ez a ritmus már majdnem annyira fület gyönyörködtető, mint az "áfás számla-igényét kérjük előre jelezze" hétköznapi hexametere. viszont van durranóscukorkás csokimikulásom (ami így pattog a szájban), mindig elfelejtem, hogy ez milyen vicces édesség.

ki szeretnék menni a nyárra au pair-nek. böngészek (órák óta, jaj). leginkább a különleges családok a szimpatikusak. a két szülő - 1 v. 2 gyerek felállás nekem egyszerűen nem játszik, az olyan kerek egész, minek oda még valaki.

az angol kiejtésem leginkább arra emlékeztet, mintha egy francia torkán lenyomtak volna egy németszótárt. (némiképp megnyugtat, hogy mások is vannak a csoportban franciás múlttal, és az övék sem sokkal különb.) egyébként találtam egy cseh tamás számot, aminek a dallamára nagyon jól lehet konjugálni.

álltam a szemerkélő esőben a szürkületben valahol budán, minden magányos volt és csüggedt, azon gondolkodtam, hogy hova kerül a boldogságunk, ha meghalunk, jöttem haza a szemerkélő esőben a busztól, már itt, a faluban, minden sötét volt, biztonságos és csöndes, és előre örültem, hogy megsimogathatom majd a macskám.

szerintem nem lehet zuhanyzás közben fogat mosni (üzenem h-nak, vacaknak és Zazáleának), kipróbáltam. telement az orrom vízzel. [hogy korrekt legyek: lehet zuhanyzás közben, de nem értem, mi benne a jó.] (napi fontos közlendő rovatunkat látták.)