égboltsapkájú

igazán tevékeny napunk van, reggel például elültettem egy csomó palántát, aztán elkezdtük kimeszelni a fürdőszobát, de nem ám olyan hűbelebumm módon, mint a bolondok collegiumban , hanem előtte lecsiszoltuk egészen pici kefékkel az egész falat, délelőtt lealapoztuk (ami ilyen ragadós izé, és tartósabb bármilyen hajlakknál, tapasztalat), hamarosan pedig kifestjük hófehérre. ezen kívül elvetettem egy csomó magot, annak ellenére, hogy a) nem hiszek a dologban, nekem ne mondja senki, hogy kicsi, fekete bogyókat a földre dobálok, és ebből saláta lesz, spenót és retek, abban, hogy ezt elhihessem, sem a hérakleitoszi, sem a parmenidészi világmagyarázat nem segít b) folyamatosan azt énekeltem közben, hogy kimegy a magvető , pedig csak az első két sort tudom, és ezzel párhuzamosan ment a fejemben, hogy nem szeretek a kertben segíteni ,  így hát akárhányszor kifordult a földből egy-egy giliszta, arra gondoltam, hogy valami magamra emlékeztető c) fogalmam sincs, hogy mi a metódusa a magok e...

amikor ma délután elmúlt a harmadik napja tartó migrénes fejfájásom, visszamenőleg is sokkal szebb színben láttam mindent, és arra jutottam, hogy Zürich gyönyörű város azzal a rengeteg vízzel a közepén meg a szélén, az új pólóm nagyon menő (és még magyar mértékkel mérve is olcsó volt), az új kacsáink pedig gyönyörűek, és senki sem fogja megenni őket. ollé!

igazán nem akarok panaszkodni, de ma reggel komolyan elgondolkodtunk azon, hogy be kellene gyújtani, dehát mégis csak július van. (a napi hőmérséklet 7 és 29 fok között ingadozik. nyekk nekünk.) egyébként is csupa borzasztó dolog történik, például a Nanát megcsípte egy méhecske, újra kellett telepítenem a Vistát, elrontották a hazamenős vonatjegyem a központban, és nem tudok németül keresztrejtvényt fejteni. (de délután elmegyünk, és veszünk egy csomó kacsát!)

1898-ban egy Hiltl nevű úriembernek Zürichben azt mondta a háziorvosa, hogy jobban tenné, ha nem enne több húst. Az úr erre megnyitotta Európa első vegetáriánus éttermét . Ma ott ebédeltünk - szuper hely, komolyan! (Ma reggel hattól este kilencig szakadt az eső, de azért meghódítottuk Zürichet: felmásztunk a Grossmünster tornyába, kávéztunk a tóparton, majdnem három órát eltöltöttünk a Landesmuseumban, aztán, mivel még mindig szakadt az eső, és Thomas Mann szobáját nem lehetett meglátogatni, bementünk a főutca összes boltjába, csokoládé, könyvek, és egy elfogadhatatlanul tarka póló, nesze neked, rossz idő.)

Thomas Mann szobája csak szerdán és szombaton látható .

ja igen, hazafele pedig egy Bartókról és Kodályról szóló műsor ment a rádióban, előtte-utána Kurtág: Játékok szólt. ollé! viszont az, hogy még mindig esik (nem esik, szakad, soha véget nem érően), az egyáltalán nem ollé. ilyen időben mást nem is nagyon lehet csinálni, mint kefével nekiesni a fürdőszobafalnak, és lesikálni, holnapután meszelünk. na de hogyan lett ez a fal ilyen koszos?

ma szerencsére nem vittem Bázelbe a fényképezőgépemet, így nem vonatkozott rám, amit Beauvoir írt az egyik könyvében - miszerint csak azok fényképeznek, akik lusták látni. így viszont nem tudom bizonyítékokkal alátámasztani, hogy láttam két lányt is bagaboo táskával! (és micsoda bicikliket! már pontosan tudom, milyet szeretnék, ha majd esetleg egyszer lecserélem a Szputnyikot.) meg láttunk koncertet a folyón , meg csigás játékot a játszótéren, meg kivilágított apátságot, meg csupán egy ablaknyi keskeny házakat a Rajnaparton, meg igazi, élő rókát a kertünkben, de akkor már szerencsére be voltak zárva a kacsák. (persze a rókának drukkolnék, csak nem akarok vért látni.)