arról meg nem is beszélve, hogy milyen egy olyan városban élni, ahol valójában a legtöbben nem beszélik a közös nyelvet. ez a buborék mindenhogy buborék marad. (de azt hiszem, hogy csak itt fordul elő nagy valószínűséggel, hogy a péntek éjszakai járaton egymásnak eső részeg fiatalok szópárbajából néhány perc alatt egymásraborulás lesz, "you are a good gay, you are just talking too much", mondják egymásnak leszálláskor.) (amikor évekkel ezelőtt a naplókkal foglalkoztam az OKTV miatt, akkor olvastam egy lány (Schlachta Etelka) többnyelvű naplóját, és rendkívül érdekesnek gondoltam, hogy a beszélgetéseket mindig azon a nyelven idézi, amelyen elhangzottak, legyen az akár német, akár francia. persze most már tudom, hogy nem is nagyon lehet másképp.)
Bejegyzések
persze ez az időjárás gonosz dolog, mert annyira szeretem ezt a 16-17 fokot, a záporokat, az időnként kisütő napot, a simogató szelet, hogy nem is zavar Stratford. akárhol lehetnék, otthon érezném magam, amíg ilyen az idő, izgatottan dobog a szívem, ha az utcára lépek, felerősödik az érzékelésem, a világ teljességét csak 16 fokban lehet befogadni, sehogy máshogy.
a hazamenetelem egyszerre volt sokkal jobb és rosszabb, mint vártam, a sokkhatásként érő bejelentés után a belvárosban töltött éjszaka, a meglepetés, hogy több barátom maradt otthon, mint amennyivel hat nap alatt fizikailag találkozni lehet stb. hogy most mi lesz, azt meg nem tudom. tavaly március óta az a kiindulópontom, hogy a dolgok ennél rosszabbul már nem alakulhatnak, tehát bármi is történik, az a világon a lehetséges legjobb (mondtam már, hogy legalább ötször olvastam a Candide-ot?), kíváncsi vagyok, meddig lehet fenntartani ezt az álláspontot. ezt a számot meg küldeném mindenkinek, aki szereti.