égboltsapkájú

a hétvégén Hampstead Heathre mentünk, itt megnéztük a Kenwood House-t is; tudtátok, hogy ott élt a 18. században a Brit Birodalom egyik első fekete arisztokratája, Dido Belle? egy brit tiszt és egy afrikai rabszolganő lányaként született, az apja pedig hazavitte Angliába, ahol a nagybátyja, a legfelsőbb bíróság elnöke nevelte fel. aki mellesleg ugyanaz a bíró volt, aki először mondta ki, hogy a rabszolgaság nem helyes. a történetből van film is , olyan, mint egy tündérmese, nézzétek meg.

Kedves naplóm, arról akartam írni, hogy végre gyönyörű lakásunk van, de sajnos nincsenek barátaink, akik átjönnének, de szerencsére tegnap eljött társasozni egy csomó kedves ismeretlen. Meg a vendégeink Csehországból, akiket csak mára vártunk. (Ami végülis szintén a kedves ismeretlen kategóriája.) Csak azért írom ezt most le, mert mindig aggódok, hogy az emberi kapcsolataimat nyugati jólétre és keleti ízekre cseréltem, és hogy ez azért nem volt egy túl jó csere. És ha van társas szombatonként, akkor kevésbé aggódok. Dear Diary, the day before yesterday I wanted to write about what a beautiful and cosy home we have, and how bad it is that we don't have friends to invite them over. But apparently we know some really nice strangers who like board games, so it all ended well. We might even become friends with them, who knows? I'm only telling you that, because I keep worrying about how I swapped all my real human relations to Western lifestyle and Eastern spices, and how much it...

"and what would happen, if she'd accidentally... drop it?" ("mi történne, ha véletlenül leejtené?") kérdezte az egyik osztálytársam, miután megnéztünk egy videót az unfixed brainről (az agy frissen, előkezelés nélkül, koponyából kivéve), de a napomban mégsem ez az élmény volt a leginkább megdöbbentő, hanem a tea tréning head baristáknak, ahol megtanultuk, hogy a jázmin tea, a zöld tea és a fekete tea valójában nem különböző tealevelekből készülnek, hanem ugyanazokból a levelekből, csak más módokon. kezeket fel, ha ezt ti tudtátok. "and what would happen, if she'd accidentally... drop it?" asked one of my coursemates, after having watched a video about the 'unfixed brain' (you know, the brain nice and fresh, taken from a dead person's skull). however, this wasn't the thing blowing my mind off today; rather the tea training for head baristas, where we learned that jasmine tea, green tea and breakfast tea are not made from differe...

elfáradtam. három hét, ennyi kellett. csak nyomom befelé a vitaminokat meg a szénhidrátot, halálos betegségeket diagnosztizálok magamon napról napra (pedig valószínűleg csak kikészül a szervezetem a stressztől meg a fáradtságtól) és reggelente leginkább nem felkelek, hanem kizuhanok az ágyból. hogy állandóan jutalmazom magam tárgyakkal és cukorral és eating outtal? igen, pontosan ezt teszem. és már alig várom, hogy megint moziba menjünk. más. kedd. a reggeli órám (CA) színtiszta bullshit, ez persze nem változtat azon, hogy izgalmas, na de az egészen biztos, hogy nem egzakt tudomány. akármennyire is bizonygatják.   ellenben a statisztikával, ahol az előadáson az energiám legnagyobb része arra ment el, hogy nyitva tartsam a szemem. sajnos az egyetemen nem lehet jó kávét kapni, a szünetben mégis kellett egyet innom, hogy gyorsan végezzek gyakorlaton (amint megoldjuk a feladatokat, mehetünk), és időben hazaérjek a gyerek Sixth Formos nyílt napjára. ("so you are the mum." tényl...

a héten megérkezett az agyas kifestőkönyvem (tudtátok amúgy, hogy milyen nehéz a vonalon belül maradni?), ma magammal vittem dolgozni és azt színezgettem reggel 5.30-kor a buszon. (meg aztán a bolt ajtaja előtt ülve is, a chef ugyanis elfelejtett bejönni dolgozni, nekem meg nincs kulcsom.) a hétfő délutánt pedig, mint mostanában mindig, annak szenteltem, hogy vállalható állapotba hozzam a körmöm meg a kezem, elfogadható legyen, mire iskolába megyek. ma pedig megint mozi, mert megérdemeljük.

munkaköröm izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokkal bővül mostanában: ma újrafestettem az utcafrontot és a dominikai mosogatófiútól megtanultam, hogy kell kinyitni hajtűvel egy zárat. (a hajtűt én biztosítottam a művelethez.) egyébként az utóbbi két napban kétszer voltunk moziban; a nemzeti színház Hamletje (talán nem is meglepő módon) egy biztonságos, bármilyen interpretáció nélküli színpadra állítás. ZSENIÁLIS színészi alakításokkal. (és a díszlet is nagyon vagány volt amúgy.) nem tudtam amúgy, hogy a neuroscience ilyen izgalmas, ez az új kedvenc blogom .

Szerda reggel van az agyas órám; ez nagyon brutális, főleg, ha nem tanultál előtte anatómiát. Egykor mindenki beáll a konyhában a mikró meg a vízforraló előtti sorba, utána együtt ebédelünk a közösségi térben: Source: ucl.ac.uk Utána az osztálytársaimmal felköltözünk a könyvtárba és próbálunk valami értelmet adni annak a 77 diának, amin 110 perc alatt végigrohantunk - a könyvek most nem annyira fontosak, mert minden kötelező be van linkelve a moodle-re. Aztán persze feladjuk és elmegyünk inkább kávézni a Store Street Espressóba.