lista, idén kicsit máshogy. az ötletet köszi Izoldának a molyról . 2016-ban életemben először - mentem titkos koncertre - fogadtam couchsurfereket - sütöttem mézeskalácsot karácsony után - programoztam JavaScriptben - vizsgáztam angolul az egyetemen - küldtem vissza hibás terméket a boltba - nyilatkoztam a tévének - vacsoráztam a húgom barátjával - vettem két karácsonyfát - tanítottam magyart felnőtteknek - sírtam amiért meghalt egy híres ember* - jártam pszichológushoz - vettem meg ugyanazt a könyvet kétszer is (Atwood: Cat's Eye) - volt néhány igazán kellemetlen orvosi vizsgálatom - jártam a házunk tetején - viseltem sportmelltartót - mentünk élő Murder Mysteryre (és rossz volt) - ettem florentint (és egy csomó más dolgot, például csicsókalevest meg furcsa japán gombóc alakú édességet meg spirulinás proteingombócot) - szerettem egy receptet annyira, hogy leírtam egy külön kis füzetbe ( ez a recept , kb. kéthetente egyszer ezt esszük.) - vettem részt olyan v...
Bejegyzések
nehéz belegondolni, hogy a tél még csak most kezdődik: karácsonyra fázni kezdek és megéhezek, kimerülök fizikailag és érzelmileg, betegségeket hallucinálok (micsoda meglepetés) és minden pénzem marcipánra vagy florentinre költöm (ez utóbbit eddig nem ismertem, az idei év nagy felfedezettje számomra). a kódom végül futott, még nem tudom eldönteni, mennyire leltem örömömet benne. szeretném folytatni, de nehéz megfelelően beosztani az időmet. szívesen járnék koncertekre (mentünk is most kétszer!), kiállításokra, sportolni (oda holnap megyünk), ma délután olvastam (hobbiból, itthon, a kanapén ülve, szinte ismeretlen élmény volt), pedig tudom, hogy vár a munka meg a tanulás. még hátravan egy esszé, aztán voltaképpen majdnem kész is az iskola, "csak" a projekt van hátra. a végén még véletlenül tényleg nyelvész leszek. az a szörnyű dolog történt közben, hogy megszerettem a munkámat, jó a csapat, kedvesek a vásárlók, eleget fizetnek, megkapom az órákat, amiket kérek. így hajlam...
nem tűntem el, csak nem írhattam addig, amíg nem fut a kódom. de már fut, csak az utolsó simítások vannak hátra. 12 nap múlva karácsony, de nem látok el odáig. legalább a fa fel van díszítve. mostanában mindig nyitok, reggelente ugyanaz a róka ül ugyanott a kocsibehajtón, nagyon nem is zavartatja magát, csak behúzódik az egyik parkoló autó mögé és onnan néz. azon gondolkodom, érzi-e, hogy milyen büdös vagyok (a kabátomba beleivódik a pékség szaga, állott kávé és croissant-szag), vagy nem fordít több figyelmet a szagomra, mint a többi emberére. tudja-e, hogy minden reggel találkozunk, a róka meg én, mielőtt még felkelne a nap. amiből nem látunk sokat mostanában. legalább a kódom megvan, ez nagyon nagy részben köszönhető egy kedves barát segítségének, kisebb részben pedig a Harry Potter-könyveknek, mert anélkül soha nem jutna az eszembe a kádban, a fejemet a víz alá dugva gondolkodni egy probléma megoldásán. a legtöbb válasz pedig, meglepő módon, így érkezett. most alszom, de néhán...
most egy videót hoztam nektek a pénteki órámról: a kísérletben azt vizsgálták, hogy hatással van-e a kisbaba beszédértésére az, hogy tudja-e mozgatni a nyelvét. úgyhogy vagy olyan cumit adtak neki, ami leszorítja a nyelvét, vagy olyat, ami nem szorítja le, és azt vizsgálták, hogy ebben a két kondícióban hallja-e a különbséget két hang között. ilyen pici babáknál ezt általában úgy vizsgálják, hogy addig ismételnek valamit, amíg a baba hozzá nem szokik, aztán megváltoztatják a stimulust, és a baba az újdonság hatására arrafelé fordítja a fejét - ha a baba nem hallja a különbséget a két stimulus között, akkor pedig nem fordítja. (ennél kisebb babáknál pedig azt vizsgálják, hogy milyen intenzitással cumizik! ha érdekel titeket, szerintem arról is találok videót.)
ma találkoztam a strand coordinátorommal (szakirányfelelős?), múlt héten kétségbeesetten írtam neki egy emailt az éjszaka közepén, hogy nem találok supervisort és mi lesz. egy kicsit megnyugtatott, hogy még nem vagyok elkésve semmivel, de ami ennél is fontosabb, feltette azokat a kérdéseket, amiket én nem szoktam feltenni: mit fogok csinálni, miután lediplomáztam, PhD vagy munkát keresek, és ha munkát keresek, akkor minek ilyen felesleges (de izgalmas) képzésre költöttem el azt a rengeteg pénzt (ezt persze nem kérdezte, ezt csak én gondoltam hozzá), ha meg PhD-t csinálok, akkor miért fordítom minden energiám a tanulásra, miért kell nekem második (a magyartanítás) és harmadik (a content writing) munka, a tördelésről nem is beszélve. mondjuk ott legalább leadtam a kötetet a hét elején. persze ezt sem kérdezte, úgy tudja, hogy négy napot dolgozom egy héten, ami mondjuk nem igaz, de nem akartam sokkolni. nyilván azért kell, mert a rendes munkám nem elégít ki és nem okoz kihívást: olyan ...