annak örömére, hogy krahácsolósan egészségesre gyógyultam, meg kicsit nyugtatgatni a lelkiismeretem, mert nem tanultam meg még igazán rendesen a múltheti témazáróra ötvenhatot (nagyon szeretek témazárókat pótolni), meg egyébként érdekelnek is az ilyesmi dolgok, meg szeretek a föld alatt, szóval elmenünk a Sziklakórházba. meg jött erchegyia is meg Sisszy is. eszméletlenül csodálatosan klassz volt, érdekes és félelmetes. és hogy mit csinálnánk, ha atomcsapás lenne. polgári védelem, gázmaszk. kórház, ami sokáig nem volt titkos, aztán az lett. harc a kórteremben. élő törióra, tényleg.
aztán csavargás a várhegyen, még mindig erchegyiáékkal, alagút teteje, ilyesmi, csupa jó hely, szép.
aztán hogy fogasozzunk, mert ott még nem ült az alterfiú soha, persze, a budai gyerekkorommal könnyen beszélek. és lerobbant. és le, pedig meg akartam neki mutatni, hogy a legklasszabb jármű, még a libegőnél is, meg a siklónál is, meg a trolibusznál is jobb (ezek a legfurcsább járművek ugye), és erre lerobbant. és a hegyen hó volt. és azért átmentünk a havon, pedig bokáig ért, és be a kertbe, és megsimiztem a diófát. az enyémet. magas. sokáig én voltam a magasabb. aztán ő lett. tizenkilenc éves diófa. és még nem láttam teremni.
Megjegyzések
Esty: szerintem menjetek el, klassz :) url-t javítottam.