Ezt a verset írtam valamelyik éjjel a Bardonak, most már meg merem mutatni, mert kaptam hozzá pozitív kritikát DOKKon.
Te nagyra vagy, tiéd a vad szabadság,
a verseid szabályhegyek nem lakják
te azt hiszed, hogy úgy a jó, hogy Alföld:
korlátlan, végtelen, s egy csöppet fennkölt.
Te azt mondod, hogy így lehet csak élni:
hegyet, sziklát homokra kell cserélni.
Te azt mondod, csak így tiéd a távol,
csak így láthatsz be mindent, légy akárhol.
Én azt mondom, hogy kell a fal, s a korlát,
tilos, szabály, a nem, hogy tartsd a formát,
átmászható, de őrzött drótkerítés.
Te hol vagy épp, ott bontasz versvitorlát,
pedig csak az, ki járta csúcsok ormát
tudhatja meg, mi tény, s mi csak körítés.
Megjegyzések
Le a kalappal! ;)
többieknek köszi.