kénytelen vagyok megállapítani, hogy az irodalmat már most elképesztően unom. hogy öt év múlva mi lesz, azt el sem merem képzelni, hogy esetleg negyven évig évente el kellene mondanom Arany János életrajzát, az a világon a legszörnyűbb dolognak tűnik.

a nyelvtan az más, a nyelvtan az oké, szóval például lehetnék nyelvész, de a nyelvészek néha kicsit furának tűnnek. ami viszont megint nem baj, mert aki fura, az érdekes is.

az lenne a jó, ha nem csak szeretném a nyelveket, hanem kicsit szorgalmasabb is lennék, és nem felejtenék el franciául is úgy, mint németül (na jó, máris elfelejtettem, pedig még meg sem érkezett a nyelvvizsga-bizonyítványom), és mondjuk csinálnék jövőre emeltet, és nyelv lenne a második szakom. nyelvet tanítani bizonyára sokkal izgalmasabb.
meg meg kéne tanulni angolul, mert úgy tűnik, hogy az eltén (bocs, ELTE-n) angolon érdekesebb tanárok tanítanak. lusta vagyok, az a baj.

(de a legérdekesebb a magyar mint idegen nyelv.)

Megjegyzések

agnus üzenete…
megrémítünk?
maifosz üzenete…
tulajdonképpen meg.
ZM üzenete…
"...el sem merem képzelni, hogy esetleg negyven évig évente el kellene mondanom Arany János életrajzát, az a világon a legszörnyűbb dolognak tűnik."

A legunalmasabb, leglélekölőbb dolgozatokat javítani.
S bizonyára sokkal izgalmasabb az évente visszatérő influenza időszakában embereket vizsgálni, s ugyanazt mondani nekik; sok év egyetemi tanulás után a munkaidő x részében recepteket írni; matematikatanárként újra és újra megtanítani a sinus-tétel levezetését... Vagy akár napi 8 órában fagylaltot árulni.
maifosz üzenete…
Meg állni a szalag mellett... nehéz megtalálni azt, amit az ember nem gyűlöl meg.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo