Csak én írok, versemnek hõse: semmi.
Vak ûrnek voltál viselõse, Emmi -
vidám hasadban zsidó voltam s dán is,
csordult a számon vád, vér, vodka, ánizs...
Szomjazva ezt-azt felnõttem, fel én,
ki fuldokoltam más anyák tején,
tudom már: `solvet sæclum in favilla`,
mert egy mozdony volt csak József Attila,
s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal,
hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal,
s nehézkes voltunk Isten könnyû álma,
de szétnyom bûzlõn, mint a szörnyû bálna,
amely Szatmáron Szent István terén
rohadt, akár a szóra szánt erény,
miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég...
Kék formalinban forgat majd az orv ég,
ha semmiségre lelkem tán serény:
kicsüng a létbõl, mint versbõl a sorvég.
Megjegyzések