Odafelé még Burgesstől olvastam az Egy tenyér ha csattan-t, hazefelé már Dicktől az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?-t... Ez persze azt eredményezi, hogy mocskos lelkifurdalásom van, mert hiába jó könyv, akkor is ott van az ágyam mellett a Hamlet meg a Nana, amik ugye klasszikus értelemben vett szépirodalom, és a Hamletet addig kellene elolvasnom, amíg még emlékszem a Bánk bánra (nem akarok többé üres tekintettel ülni a "Bánk hamleti jellem" kérdés fölött...), a Nanát meg addig, amíg még emlékszem arra, hogy szóba került francián meg törin. Persze tudom, hogy attól még, hogy valami nem kerül szóba az iskolában, az szépirodalom ám. A scifi nem, de Burgess igen. Ő írta a Mechanikus narancsot is, amit csak azért olvastam el, mert nem mertem megnézni a filmet. Utólag megnéztem, kár volt. Persze a könyv is brutális, de ott a fantáziám a neccesebb részeknél becsukja a szemét szépen. Filmnézésnél én csukom be. A Mechanikus narancs (Gépnarancs) óta kicsit félek néha Beethovent hallgatni, azt nagyon bánom, hogy belerakta, imádom Beethovent...
Olvasok a pad alatt a suliban, a pult alatt a presszóban, éjjel félálomban, néha titokban, a buszon, metrón állva, kapaszkodás nélkül, a megállóban, éjszaka az utcán italautomata vagy sárgalámpa fényénél, evés közben, meg a könyvtárból hazafelé útközben... Úgy szabályosan, ahogy az emberek szoktak olvasni, mármint hogy kényelembe helyezi magát otthon, és csak arra figyel, úgy csak nagyon-nagyon ritkán szoktam...
Inkább megyek és alszok... nagyon csaponganak a gondolataim, ami nem csoda, mert annyira fáradt vagyok, hogy nem tudtam egyenesen jönni hazafelé... Ilyenkor száz százalékig csak arra szabad koncentrálni, hogy ott az az egyenes vonal, és hogy bal-jobb... szétrúgtam megint a saját bokám, gratulálok magamnak... és tavasz van, csak nem szabad magunkat beleélni, mert megfázunk...
Olvasok a pad alatt a suliban, a pult alatt a presszóban, éjjel félálomban, néha titokban, a buszon, metrón állva, kapaszkodás nélkül, a megállóban, éjszaka az utcán italautomata vagy sárgalámpa fényénél, evés közben, meg a könyvtárból hazafelé útközben... Úgy szabályosan, ahogy az emberek szoktak olvasni, mármint hogy kényelembe helyezi magát otthon, és csak arra figyel, úgy csak nagyon-nagyon ritkán szoktam...
Inkább megyek és alszok... nagyon csaponganak a gondolataim, ami nem csoda, mert annyira fáradt vagyok, hogy nem tudtam egyenesen jönni hazafelé... Ilyenkor száz százalékig csak arra szabad koncentrálni, hogy ott az az egyenes vonal, és hogy bal-jobb... szétrúgtam megint a saját bokám, gratulálok magamnak... és tavasz van, csak nem szabad magunkat beleélni, mert megfázunk...
Megjegyzések