a tavalyi pafe ugye elképesztően jó volt, én meg csak azért olvastam vissza azt a bejegyzést, hogy eszembe jusson, mit kell még elrakni. és eszembe is jutott. (zseblámpa, toll, füzet, könyv, bicska, ventolin, magyartételek.)
elképesztően brutálisan hideg lesz, főleg éjszaka.
és azt hiszem, magasra raktam a lécet a tavalyival. akkor a barátságok százszázalékosak voltak és örökké tartottak. most pedig a világon minden bizonytalan. elképesztően szabad voltam, annyira szabad, mint azelőtt és azóta soha. itthon hagytam a görcseimet. most óvatosan begöngyöltem minden gondombajom a törülközőbe, nehogy véletlenül megsérüljön és összetörjön valamelyik.
áh, félek a holnaptól, ez van, ezen nincs mit szépíteni.

(ráadásul az alterfiú is jön, de nem együtt megyünk, hanem mindenki a maga barátaival. ez ráadásul az én őrült ötletem.)

ui.
mármint nem félreérteni: nem az a bajom, hogy nem idén nem feküdhetek be csak úgy egy fiú sátrába.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo