Öttömös

most jönne az, hogy arról a négy napról írok, amit a semmi közepén töltöttem egy csomó írópalántával és költőjelölttel, például az ismerős bloggerek közül Maccsal, Bardoval, Banyával és iszménével, egy csomó körhintással, valamennyi irodalommal és sok Kispállal (meg volt némi alkohol is, való igaz, kinek több, kinek kevesebb).
de erről a négy napról nehéz írni, mert sok a kuszaság bennem, meg a fura gondolat. csak foszlányok vannak, mert például az első nap nagyon jó volt, hogy odajött a szarvas, mármint egy IGAZI szarvas, magától, közel, meg az is nagyon jó volt, amikor Bardoval a töksötétben ketten indultunk neki az alföldnek, Pusztamérgesről vissza, és jött a vihar, és hujjujjujj, én nagyon féltem, de ezt nyilván nem mondtam egyszer sem. úgy általában az éjszakai séták jók voltak, a nappali fűbenolvasások, az esti gitáros éneklések, a tábortűz, a faeper, málna, barack, a magasles, a kockapóker, a sangria, a bevásárlós biciklizés Öttömösre.
mondjuk volt, ami kevésbé volt jó, például első este azt hittem, hogy nekem az klassz lesz, ha kipróbálom a vízipipát, mert eleve azt mondják, hogy könnyebb úgy elviselni a füstöt, ha rágyújt az ember, és valahogy ventolin lett a vége. de nem csak nekem.

ezt még átgondolom reggel, meg nyilván írok még, mert sok az átgondolnivaló. sok. sok. alvás, na, meg köszi ezt az egészet a Pikó Andrisnak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo