2011. november 30.

jelzem, hogy itt vagyok, gondolataim is vannak, történik is velem mindenféle, csak most kicsit nincs időm, mert amikor nem iskolában vagyok, akkor tanulok, ha nem tanulok, akkor dolgozok, ha nem dolgozok, akkor olvasok, ha nem olvasok, akkor pedig a körmömet reszelem liftezek az OSZK-ban, mert az a 2. legmenőbb lift a városban. (a legmenőbb a páternoszter.) amúgy, hogy ez ne tűnjön panaszkodásnak, elárulom, hogy megtaláltam a legnagyobb (legvastagabb, legszélesebb, leghosszabb) könyvet a könyvtárban, és abból írom a nyelvtöri beadandóm. fél kézzel el sem bírom, és faximile 16. századi szövegek vannak benne, nagyon menő. nem mondom, hogy nincsenek időnként problémáim, de igazából inkább jó decembert mindenkinek.

2011. november 27.

ma elmentem cipőt venni, de a télicipő-vásárlás mindig felébreszti bennem borzalmas gimnazista éveim nyomasztó emlékét (amikor pl. megdobáltak hógolyóval, mert nekem volt a legcsúnyább kabátom az egész iskolában, a csúnya férfibakancsomról nem is beszélve), és azóta hiába érzem úgy, hogy nem én vagyok a legrosszabbul öltözött lány az egyetemen (aki szerint mégis, ne itt cáfoljon meg, köszi), ha téli cipőt kell vásárolnom, mégis újra görcsbe rándul a gyomrom, hogy jóég, mi lesz itt, ez nekem nem megy, akármilyen cipőt vagy csizmát veszek, mindenképp nevetségessé válok. telente úgy érzem, nem tudok úgy felöltözni, hogy ne váljak nevetségessé. pedig az egyetemen ki sem tudnak közösíteni, mert nincs is közösség. (meg kinevetni sem szoktak, meg semmi. az emberek csak simán rendesek egymással, még akkor is, ha utálják egymást. ha a gimim is olyan lett volna, mint az egyetem, biztos sokkal kevesebb komplexusom lenne.)
de az is lehet, hogy csak kicsit elfáradtam, talán nem kellett volna szombaton este fél kilencig a könyvtárban ülni.
ma túléltem egy egyébként előre látható kimenetelű informatikai válságot (kimenetel: ubuntu), de nem ez volt a fontos, hanem hogy megvolt az első hó, pedig nem is esett, el is olvadt, pedig nem is esett, megvágtam az ujjam a jégkristályokkal a fogasnál. pedig nem is esett. (sokáig azt gondoltam, hogy nálunk azért nem esik még a hó, amikor pedig máshol már igen, mert mi benne vagyunk a felhőben, de ma elment a felhő, és kétcentis hóban mentem iskolába. pedig nem is esett.

2011. november 26.

hogyan éghetett annyira belém a felénk köznyelvi szó, a metlaki, amit otthon nem mondtunk, nem is ismertem (vö. ne mászkálj mezítláb a hideg kövön, ne mászkálj mezítláb a csúszós kövön, mosd fel a járólapot), baráti társaságban minek kerülne elő (bár élesen emlékszem arra, hogy kitől tanultam és mikor a szót), olvasmányaimban nem találkozom vele, hogy ma reggel, amikor szinte kirepültem a házból, mert annyira csúszott a kő, bizony a metlakit használtam egy meglehetősen szalonképtelen kifejezésben. milyen tudatalatti kattanhat be ilyenkor.

2011. november 25.

a napom apró örömei rovatban osztanám meg veletek, hogy találtam a szuper Krisztina téri CBA-ban olyan melegszendvicskrémet, amiben nincs semmi olyan, amit nem eszek meg! (pl. hús.) mivel évek óta keresek ilyet, most egyszerűen elvarázsoltak, megvan a 2. kedvenc ábécém a városban.
ha nagy leszek, szeretnék az OSZK-ban dolgozni (milyen érzés lehet beavatottként járkálni azokon a folyosókon!). ja, és ha nagy leszek, sosem indulok el itthonról lemerült telefonnal.
drukkoljatok, hogy azok a kismadarak, akik már hetek óta ugrálnak a teraszon, és azt csipegik, hogy éhesek vagyunk, hozz nekünk szotyit, rászokjanak az etetőre, amit kiraktam nekik. (ha nem szoknának ide, szomorú lennék, amiért félnek tőlünk.)
egyébként itt már iszonyúan hideg van, sötét, köd, a fák nagyon fehérek, az utak csúszósak, minden elhagyatott, kihalt és magányos, borzasztóan könnyű rástresszelni a dolgokra.

2011. november 24.

egyszerűen az a törvény, amely lehetővé teszi egy önkormányzatnak, hogy ne fizessék ki pl. a villanyszámlát, az egy rossz törvény. (mi az, hogy erről egyáltalán lehetséges szavazni?) soha nem gondoltam volna, hogy egyszer  az esztergomi éhező gyerekeknek fognak a sajtóban pénzt gyűjteni.

2011. november 23.

néha olyan buta az ember, főleg, ha emberi kapcsolatokról van szó, főleg én.

2011. november 22.

napok óta tele vagyok energiával, szerintem azért van, mert elkezdtem multivitamint szedni. vagy mert átálltam a kávéról a fekete teára. vagy mert zúzmara van és köd és nagyon hideg, és már nagyon várom a mikulást. vagy mert már csak 3 hét van a szorgalmi időszakból, én viszont nem nagyon voltam szorgalmas. vagy mert muszáj letennem az asztalra valamit, különben nem vehetek magamnak jutalmul szép, téli cipőt. úgyhogy viszont ennek örömére csinálom szépen a dolgom, van elég. amúgy sajnos nem havazott. mindennap felfedezek valami hasonlóságot az én életem és Rory Gilmore élete között, nyilván ezért jó ez a sorozat.
annak a csomó embernek üzenem, akik úgy találtak rám, hogy megkérdezték a google-től, mi a különbség a kanna és a kancsó között, hogy én sem tudtam, de gyorsan megnéztem nekik az értelmezőben, ne távozzanak csalódottan.
kancsó: Ivóvíz, bor stb. tartására való nagyobb, füles, csőrös edény.
kanna: 1. Folyadéknak, kül. víznek a tartására való hengeres, bő nyakú (füles) edény. 2. Kifolyócsővel ellátott nagyobb ilyen edény, pl. öntözőkanna. 3. Tejeskanna. 4. Kávé, tea stb. felszolgálására való kisebb, csőrös, öblös edény. 5. Hordozható (fém)tartály.
következtetés: ami nagy és csőre van, az kancsó, ami nagy és nincs csőre, vagy kicsi és van csőre, az kanna. (és ha a kancsóba kávét öntünk, akkor kannává válik.) a nagyot meg a kicsit mindenkinek a fantáziájára bízom.

amúgy borzasztóan csalódott leszek, ha nem havazik ma éjszaka, ugyanis havaznifog érzésem van (= nem tudok aludni, és próbálom mindenfélével betömködni a teraszajtó rossz szigetelését, hogy pizsamában is ácsoroghassak ott, és bámulhassak kifelé).
ma kellett valamihez a tavalyi academic writing szemináriumra készített kamu (+ 10 év + sok nem létező tudás) önéletrajzom, és kiderült, hogy tavaly ilyenkor még azt írtam kamulakcímként, ha kellett valahova, ahol most lakom. (ez az első lakcím, amit valaha is tudtam fejből.) remélem, hogy a kitalált, szupermenő önéletrajz többi pontja is ilyen szépen valóra válik majd.

(most persze nem merem kitörölni, és átírni valami másra. mondjuk, igazából szeretnék egy villát a Rózsadombon. szeretek itt lakni, na.)

2011. november 21.

a biztonság kedvéért beírtam a karácsonyt is a naptáramba, el ne felejtsem. ebben a világban már bármi megtörténhet.
(tegnap borzasztóan izgultam, hogy lehetséges, hogy itt, a hegyen nincs légoltalmi sziréna, és így nem fogjuk hallani, ha jönnek az ufók. kiderült, hogy amúgy van, de annyit mászkáltam egész nap, hogy valahogy minden riasztásról lemaradtam, úgyhogy nem tudom, hogy búg. remélhetőleg a következő gyakorlatig kell várnom, hogy hallhassam.)

2011. november 20.

levest főztem! ehető levest! előttem nincs akadály, bármire képes vagyok, bármit le tudok győzni! jeee! csak tudnám, minek raktam bele kakukkfüvet.
nem vigasztal, hogy (egy rövid felmérésem alapján) más egyetemista lányok sem tudnak rántást készíteni, viszont tudják, hol lehet legolcsóbban ebédelni a kerületben. ha esetleg mégis sikerülne ez a leves, annak ellenére, hogy már az első pontnál elrontottam, és a hozzávalók kb. fele nincs itthon, az maga lenne a csoda. (eddig azzal védekezhettem, hogy sütni legalább tudok, de múlt héten egy sütit is elrontottam. mindegy, megettük, legközelebb jó lesz.) ha magasabb lenne a házban a társadalmi tőkém, kérhetnék a szomszédtól pirospaprikát.

update
nem gondoltam volna, de sikerült, pedig vegetáriánus pecsenyezsírt használtam a rántáshoz!

2011. november 18.

igazából én is kicsit furcsának érzem a gondolatot, de ebben a lakásban nagyon gyakran gondolok arra, hogy hmmm, szeretném, hogy ha majd innen elköltözöm, már olyan stabil életem legyen, hogy a helyemre beköltöző tesómnak vehessek egy igazi tűzhelyet / megcsináltathassam a betört fürdőszobaablakot / bevezessem a konyhába a vizet / etc. etc. etc.* tervek, család, ilyesmi.

*tehát mire mondjuk a legkisebb öcsém fog itt lakni (tehát ca. 18 év múlva), lehet is kezdeni megint már a kád is le lesz cserélve.
mintha most sokkal több bátorságra lenne szükségem, mint amúgy az életemben általában. nincs semmi nagy, csak a sok kicsi összeadódik, úgyhogy ez a gondolat eleve butaság.
nem elég, hogy a város legszebb helyén lakunk, még radioaktív sugárzásunk is van, bibibí. (de ha nem hazudtak, amikor tavaly ellátogattunk a KFKI-ba, akkor ez ránk akkor sem lenne komolyabban veszélyes, ha felrobbanna, annyira kevés urán van Csillebércen. kicsit ez támasztja alá az is, hogy simán bemehettünk az erőműbe mindenféle védőruha nélkül. sajnos.)

2011. november 16.

a hegyre már megérkezett a tél, az autók szélvédője befagyott, a lehullott levelek csillognak, a lépcső pedig iszonyúan csúszik. (a hegyen sok fokkal hidegebb van, mint a városban, cserébe a lakásban minden erőfeszítésünk ellenére 23 fok, hiába csavargatjuk a radiátort, reménytelen.)
ha van barátságos tömegközlekedési eszköz, akkor a fogas az (ahol megkérdezi a vezető, hogy elég meleg van-e), ha van barátságtalan, akkor a jeges úton, ködben az Istenhegyin lekanyargó huszonegyes busz. (de csak mert most nagyon veszélyes ott, ma láttam egy balesetet is. kedves hegylakók hegyvidékiek, menjetek inkább fogassal.)
már az egyetemen is mostam fogat, már az egyetem is olyan, mintha otthon lennék. nem.
két héten belül már másodjára kakilt le galamb, ez azt jelenti, hogy szuperszerencsés leszek. mondjuk már így is nagyon szerencsés vagyok, úgyhogy nem is igazán tudom, mi jöhet még.
szerkesztői minoron időről időre megkérdőjelezem a kiadói szerkesztő (olvasószerkesztő, szöveggondozó etc.) mint feladatkör létjogosultságát, hiszen csupa olyan dolgot tanulunk, amely egyrészt már egy értelmesebb gimnazista számára sem jelent újdonságot, másrészt amelynek az elméleti háttere egy könyv elolvasásával elsajátítható, harmadrészt amely teljesen haszontalan. (ne általánosítsak: előző félévben volt 1-2 jó órám.) non scholae, sed vitae discimus. cserébe szerintem dacból az egész évfolyam nádasdyánus lesz. (vagy legalábbis antibalázsgézaista.)

egyébként: mindig ugyanazokat a hibákat.

2011. november 15.

tegnap úgy tűnt, hogy a világon mindenkinek németországi egyetemes táskája van (de erre vonatkozólag nem csinálok felmérést), ezért ma nagyon boldog voltam, amikor végre sikerült feladni a pályázatot. (kicsit alábbhagyott a boldogságom, amikor a postán közölték, hogy egész nap ilyen pakkokat adnak fel. állítólag májusban lesz csak eredmény, addig még reménykedhetek.)
egyébként reggel 9 óra 10 perckor keltem fel, és 9 óra 19-kor indult a fogasom. csodálatos rajt egy sikeres naphoz.
á, még nem vagyok álmos, csak bebújok egy picit az ágyba, mert fázik a lábam.
(a bukás kezdete.)
hétfő. a velem szemben ülő fiúnak kilátszik a csupasz bokája, 90 percen keresztül nem is tudok mással foglalkozni. hajóorr. trükkök a nap túlélésére. meg a holnap túlélésére is. (mézeslinzer.) ma az értelmetlenséggel küzdöttem (alulmaradtam), viszont megkaptam azt a szakdolgozatot, amelynek elolvasására három éve vágyok. a mai nap talán a bosszú mindenért a Félév Legunalmasabb és Leginkább Energiaigényes Házi Feladatával (egyelőre!), és a "fordítsd le az egész indexed, az első féléves eredményeidet is, amikor borzalmas jegyeket kaptál olyan tanároktól, akiknek azóta is félsz a szemébe nézni" projekttel. van egy terem, ahol minden alkalommal máshogy vannak a padok, úgyhogy minden hétfő reggel szeptemberegy, a "ki mellé üljek" gyomorbamarkoló bizonytalansága. holnap este minden jobb lesz.

2011. november 13.

annyi dolgom van, hogy nem is tudom, hol kezdjem (furcsa, hogy szeptember óta ilyen még nem volt, de most kezdenek összetorlódni a dolgok), úgyhogy ma már újraszigeteltem a bejárati ajtót (!), mostam, teregettem, porszívóztam, mosogattam, portalanítottam, rendet raktam az íróasztalomon (!!!) és kitaláltam, mit fogok főzni. persze Az öngyilkosság című könyvből meg csak alig pár oldalt olvastam el. na, majd most, hogy már tisztaság van. inkább lemosom az ajtókat meg az ablakokat meg a tükröket is.

2011. november 12.

korcsolya és forraltbor, már olyan, mintha itt lenne a tél. készítettem egy kérdőívet, szeretném, ha kitöltenétek, az egyik szuper órámra kell. (kivételesen nem ironikus a szuper.) katt. köszi.

2011. november 11.

2011. november 10.

ma az angoltanárom ráébresztett, hogy a francia még mindig benne él minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban. (utóbbiban inkább.) jövő hétig kell eldöntenem, szeretnék-e nyelvvizsgázni. (vajon a vágyak és a lehetőségek hogyan hatnak egymásra?)
ne gyábokorj három lábon.
egyszerre pont olyan volt a hőmérséklet, a fény, a szél iránya és a zajok, hogy megalkotta azt, ami valószínűleg az én madeleine-em. de nem igazi madeleine, ugyanis nem emlékeztet semmire. csak egy érzés. egész nap kerestem rá a legmegfelelőbb kifejezést, és végül sajnos arra jutottam, hogy megszakad a szívem. nem tehetek róla, ez passzol.

(ez pedig még jobban passzol.)

2011. november 7.

az ETR-azonosítómmal próbáltam ma belépni a Bookline honlapjára. nyekk.
miután statisztikáról szerencsésen megmenekültem (életemben először használnom kellett a képletszerkesztőt a wordben!), háromnegyed órát töltöttem összezárva egy idegen amerikai fiúval (Zárt helyek igézete), a beszélgetés elég kudarcos volt (mert nem beszélek angolul), de kimondhattam angolul a kindlit. erre várok már mióta. (és ez, úgy néz ki, rendszeres lesz, legalábbis a nyelvvizsgámig biztosan. és még németül sem tudott, nem volt kerülőút.)
a Bizottság-kiállítással az az egyik baj, hogy nincs kiírva semmi (kivéve az utolsó teremben, és biztos nem rossz irányba mentünk), a másik baj meg az, hogy nem megy ki a fejemből, hogy Mit látsz, Laca? meg hogy ó-ó-ó, a milarepaverzió. egyébként amíg el nem mentünk, sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetséges egy zenekarból kiállítást csinálni, vagy ha nem is a zenekarból, az életérzésből, voltaképpen mit keres a Bizottság a Műcsarnokban? de az a véleményem, hogy a lehető legtöbbet kihozták a dologból. (Balaton koncert is volt amúgy. azt hittem, csak a szüleim korosztálya lesz, de nem, a szüleim korosztálya meg a mi korosztályunk. közte meg egy nagy lyuk.)
csak kiesik az ember a munkából.

2011. november 6.

tegnap éjszaka az MNB-ben UV fénynél megállapítottuk, hogy a tízezresen (egomi látkép) a Bazilika kupolája nem igazán hasonlít az igazira.

2011. november 3.

egy ideje azzal játszom, hogy mindent megnevezek a fejemben, amit látok, hátha így pontosabb lesz a befogadás, vagy jobban fogok a dolgokra emlékezni, vagy megváltozik a világnézetem, mindegy. szerintem biciklizés közben ne próbáljátok ki.
na, de mit főzzek nektek, kérdeztem a húgaimtól, akik nálam akartak aludni (!), mivel ünnep volt, csak zacskós leves és lekvár van itthon, bármit megveszek, amit csak szeretnétek. de hiába minden rábeszélés és trükk (éhesen menni a boltba), a húgaim fantáziájában sem bízhatok étkezés terén, csak vajas kenyeret kértek.
a gépemen pedig csak az eredetileg is magyar nyelvű filmek vannak meg magyarul, tehát gyerekkategóriában (so-so) csak az Abigél. nem tudom, mi van abban a filmben, de valahogy a nagyobbik húgomat is teljesen megfogta, amikor neki mutattam, meg most a másik kettőt is, pedig biztos nem értenek belőle sokat még a magyarázattal együtt sem.

2011. november 2.

egész nap gyönyörű német városokról nézegettem képeket. persze olyan nehéz eldönteni, hogy hova szeretnék menni, amikor bárhova szívesen mennék. most már csak össze kell rakni egy profi pályázatot. (aztán végül úgysem a szép városok határozzák meg a sorrendet, hanem az időpont.) csak nehogy nagyon beleéljem magam.

2011. november 1.

gondoltam, rendet rakok kicsit a googledocsban (teljesen reménytelen), megtaláltam azt az esküszöveget, amit a gimis gólyaavatóra írtam a kicsiknek (2008! mindig elfelejtem, hogy már akkor is létezett internet.), benne van minden frusztrációm, ami hét gimis év alatt ért, tökéletes esettanulmány lehetne. hipotézisemet rövid idézettel is alátámasztanám:
Fogadom, hogy az elkövetkezendő pár órában, és ezt követően az egész hátralevő életemben a végzősök hű szolgája leszek, akkor is, ha az élet úgy hozza, hogy én leszek a főnökük, akkor is, ha én vagyok jobb röplabdában, vagy bármi másból, veszíteni őket sosem engedem.
röplabda!!!
tegnap megpróbáltam elpasszolni a színházjegyem, csak hogy otthon maradhassak még egy picit, de szerencsére nem sikerült, ezért egy érdekes (de nem biztos, hogy jó) darabot láttam a nemzetiben. (Szent Johanna, halálosan unalmas volt, nem ajánlom senkinek, de valószínű, hogy elolvasom a drámát, ha ráérek.) egyébként meg az ünnep teljesen életképtelenné tesz minket, lejárt a bérletem, a boltok a hegyen zárva, még jó, hogy legalább rendelni lehet.