tegnap, amikor a Szent Pál székesegyház kertjében, a mókusok és a hóvirágok között ülve végre szilárd táplálékot ettem, már biztos voltam benne, hogy ez a szakasz véget ért, és most valami új és jobb kezdődik. ne görcsölj, Zsófi, ez a tél vége különösen rossz volt. (először az akaratom adta fel a harcot, utána a testem. múlt héten már kávézni sem volt kedvem.) hamarosan évforduló, nekünk londoni hónapforduló. megnyitottam az internetet, ahol Nap azt írta, hogy a fény elvégzi helyettem a nehezét, én ezt azért nem hiszem, a fény inkább csak kirugdos az ajtón és angyalszárnyakat ad, de a többit igenis nekünk kell elvégezni.
boldog tavaszt, drágáim.
boldog tavaszt, drágáim.
Megjegyzések