annyira nagy düh és keserűség van bennem valakik iránt, akikről nem írhatok (és nem is nagyon beszélek, mert kinek beszélnék?), hogy csak úgy tudom levezetni, ha nemes egyszerűséggel a világ teljes egészére dühös vagyok. elém vág valaki a sorban? két napig morgok. túl ritkán mosogat a lakótársam? mélységesen megsértődök. közben persze tudom, hogy ha nem lennék ennyire feszült, ezeket a dolgokat fel sem venném, és vidáman trillázva élném az életem, mint egy kismadár. de feszült vagyok, ez van.
ma például le kellene bonyolítanom egy telefonhívást, de tudom, hogy amint felveszik a telefont a másik oldalon, én kb. 16 évessé változom, megszűnik az az erkölcsi fölényem, aminek a létezésében amúgy hiszek, és azt csinálom, amit mondanak. kellemetlen.
gyerekekkel üzengetni meg... hát...
ma például le kellene bonyolítanom egy telefonhívást, de tudom, hogy amint felveszik a telefont a másik oldalon, én kb. 16 évessé változom, megszűnik az az erkölcsi fölényem, aminek a létezésében amúgy hiszek, és azt csinálom, amit mondanak. kellemetlen.
gyerekekkel üzengetni meg... hát...
Megjegyzések