Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2014
A munka megint annyira kimerít, hogy amikor végre holidayen leszek Magyarországon, nem az lesz a legnagyobb bajom, hogy senki sem akar majd találkozni velem, hanem hogy nem akarok majd kimozdulni az ágyamból. Ha lesz ágyam egyáltalán. Kell nekem Magyarországra menni már megint, magamnak keresem a bajt. (Nyuszika, nyuszika.) Ez a baj azzal, ha az ember emigrál, csak egy helyre lehet utazni. És még izgulok is, mint egy gyerek.
Amióta véget ért - a nyugati világ gyerekeire jellemző módon - hosszúra nyúlt kamaszkorom, az önreflexióm sem olyan intenzív, mint korábban. Kifelé figyelek, a mindennapi élet apróságaira, és magamat leginkább a másokkal való viszonyaimban tudom meghatározni. Ezekben az izgalmas, dinamikus és komoly odafigyelést igénylő viszonyokban. Minden éjszaka meghalok egy kicsit és minden reggel szerelmes leszek. Nem költözhetünk, mégsem válthat a gyerek évente iskolát, mondom, gyökeret kell eresztenem, mert ilyen típus vagyok, gondolom.