elmentünk tegnap erre a UCL English PEN-es rendezvényre, ami sok szempontból a legkínosabb volt, amin az utóbbi időben jártam, sok szempontból viszont nagyon közel éreztem magamhoz; milyen érzés két nyelv és két kultúra határán élni, az egyikhez már nem tartozni, a másikhoz pedig sohasem; hogy ragadod meg a két (vagy több) nyelvet és használod őket a költészetedben; ki a potenciális közönséged etc.
egyébként is azon gondolkodom mostanában, mennyire nem hiszek már a 'teljes kétnyelvűség' kategóriájában, hogy hullanak ki a szavak, mennyire mélyre kell értük mennem időnként. do you think in meanings or do you think in words? lehet, hogy tényleg csak azért végzek el egy nyelvfejlődéses mesterszakot, hogy jobban megértsem a saját kétnyelvűségemet? (probably not, though.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo