de hogy ne csak a nyafogás legyen, elmesélem, hogy milyen izgalmas dolgot tanultam ma az iskolában.
azt a jelenséget mindenki ismeri, hogy a kisbabákhoz, kisgyerekekhez elváltoztatott hangon beszélnek a felnőttek: ennek neve is van, infant directed / child direccted speech, és a kutatások alapján komoly szerepe van a beszédtanulásban. (szóval bocsi mindenkinek, akit idegesít, you have to put up with it.)
kutatások azt is alátámasztják, hogy az, ahogy kisállatokhoz beszélünk, meg ahogy gyerekekhez, sok hasonlóságot mutat: a magasabb hangfekvés (higher pitch) például valószínűleg az érzelmi kötődéshez köthető. a külföldiekhez és a kisbabákhoz való beszédben pedig a vowel hyperarticulation, azaz a magánhangzók túlartikulálása a közös.
Nan Xu és társai azt kutatták, hogy milyen arányban van jelen ez a vowel hyperarticulation, amikor kisbabákhoz, kutyákhoz, beszélő papagájokhoz vagy felnőttekhez beszélünk: tehát befolyásolja-e azt, hogy mennyire artikuláljuk túl a magánhangzókat az, hogy arra számítunk-e, hogy a másik megérti / válaszol. és ez így is van: a kutatás szerint a hyperarticulation a legkisebb a felnőtteknél, kicsit nagyobb a kutyáknál, még nagyobb a papagájnál és a legerősebb a kisbabáknál, annak függvényében, hogy a beszélő milyen nyelvi kompetenciát tulajdonít a hallgatónak.
voilá.
(egy olyan tanulmány is volt ma amúgy, ami kisbabák gügyögését hasonlította össze kispintyek csipogásával.)
azt a jelenséget mindenki ismeri, hogy a kisbabákhoz, kisgyerekekhez elváltoztatott hangon beszélnek a felnőttek: ennek neve is van, infant directed / child direccted speech, és a kutatások alapján komoly szerepe van a beszédtanulásban. (szóval bocsi mindenkinek, akit idegesít, you have to put up with it.)
kutatások azt is alátámasztják, hogy az, ahogy kisállatokhoz beszélünk, meg ahogy gyerekekhez, sok hasonlóságot mutat: a magasabb hangfekvés (higher pitch) például valószínűleg az érzelmi kötődéshez köthető. a külföldiekhez és a kisbabákhoz való beszédben pedig a vowel hyperarticulation, azaz a magánhangzók túlartikulálása a közös.
Nan Xu és társai azt kutatták, hogy milyen arányban van jelen ez a vowel hyperarticulation, amikor kisbabákhoz, kutyákhoz, beszélő papagájokhoz vagy felnőttekhez beszélünk: tehát befolyásolja-e azt, hogy mennyire artikuláljuk túl a magánhangzókat az, hogy arra számítunk-e, hogy a másik megérti / válaszol. és ez így is van: a kutatás szerint a hyperarticulation a legkisebb a felnőtteknél, kicsit nagyobb a kutyáknál, még nagyobb a papagájnál és a legerősebb a kisbabáknál, annak függvényében, hogy a beszélő milyen nyelvi kompetenciát tulajdonít a hallgatónak.
voilá.
(egy olyan tanulmány is volt ma amúgy, ami kisbabák gügyögését hasonlította össze kispintyek csipogásával.)
Megjegyzések