ma találkoztam a strand coordinátorommal (szakirányfelelős?), múlt héten kétségbeesetten írtam neki egy emailt az éjszaka közepén, hogy nem találok supervisort és mi lesz.
egy kicsit megnyugtatott, hogy még nem vagyok elkésve semmivel, de ami ennél is fontosabb, feltette azokat a kérdéseket, amiket én nem szoktam feltenni: mit fogok csinálni, miután lediplomáztam, PhD vagy munkát keresek, és ha munkát keresek, akkor minek ilyen felesleges (de izgalmas) képzésre költöttem el azt a rengeteg pénzt (ezt persze nem kérdezte, ezt csak én gondoltam hozzá), ha meg PhD-t csinálok, akkor miért fordítom minden energiám a tanulásra, miért kell nekem második (a magyartanítás) és harmadik (a content writing) munka, a tördelésről nem is beszélve. mondjuk ott legalább leadtam a kötetet a hét elején. persze ezt sem kérdezte, úgy tudja, hogy négy napot dolgozom egy héten, ami mondjuk nem igaz, de nem akartam sokkolni.
nyilván azért kell, mert a rendes munkám nem elégít ki és nem okoz kihívást: olyan ez a dolgozás, mint valami drog, a tanítás és az írás gyors és könnyen emészthető boldogságot adnak.
for every path you follow there is another you must abandon.
mindenesetre publikálva van az első cikkem, a második felét írtam én (onnantól, hogy International Pricing), vajon miért van az, hogy időnként nagyon jól tudok angolul, időnként nagyon nem.
egy kicsit megnyugtatott, hogy még nem vagyok elkésve semmivel, de ami ennél is fontosabb, feltette azokat a kérdéseket, amiket én nem szoktam feltenni: mit fogok csinálni, miután lediplomáztam, PhD vagy munkát keresek, és ha munkát keresek, akkor minek ilyen felesleges (de izgalmas) képzésre költöttem el azt a rengeteg pénzt (ezt persze nem kérdezte, ezt csak én gondoltam hozzá), ha meg PhD-t csinálok, akkor miért fordítom minden energiám a tanulásra, miért kell nekem második (a magyartanítás) és harmadik (a content writing) munka, a tördelésről nem is beszélve. mondjuk ott legalább leadtam a kötetet a hét elején. persze ezt sem kérdezte, úgy tudja, hogy négy napot dolgozom egy héten, ami mondjuk nem igaz, de nem akartam sokkolni.
nyilván azért kell, mert a rendes munkám nem elégít ki és nem okoz kihívást: olyan ez a dolgozás, mint valami drog, a tanítás és az írás gyors és könnyen emészthető boldogságot adnak.
for every path you follow there is another you must abandon.
mindenesetre publikálva van az első cikkem, a második felét írtam én (onnantól, hogy International Pricing), vajon miért van az, hogy időnként nagyon jól tudok angolul, időnként nagyon nem.
Megjegyzések