I don't see the point of doing it at all any more. I can't put in 100%, I have a family, I have a job. I can put in 60-70%, and this is how my grades are. I put in everything I have and it is not enough, mondta ma P., aki szintén dél-londoni, mint én, úgyhogy inkább Claphamban találkoztunk egy kávéra, mint az egyetemen. Úgy érzem, már nincs értelme, hogy tovább csináljam. Nem tudom az időm 100%-át tanulásra fordítani, hiszen családom van és munkám. Csak az időm 60-70%-át tudom beletenni, és ilyen jegyeket is kapok. Beleadok mindent, amit tudok, és nem elég.
mondanom sem kell, hogy kiválóan megértjük egymást, pedig P. negyven éves, holland, és két kisgyereke van. (az egyetemen kívül a levesekről beszélgettünk, meg a tegnapi spenótos palacsintámról*.) mivel ő is két év alatt végzi el a kurzust, mint én, nagyon jól látni, hogy változott az egyetemhez meg Angliához való hozzáállása tavaly szeptember óta.

*ez a recept adta az ötletet, de nem bohóckodtam a mascarponéval, csak kisütöttem a gombát egy kis szerecsendióval, a palacsintatésztát meg úgy csináltam, mint mindig, fele víz és fele tej. ez leginkább ilyen "ránk fog romlani a spenót, de valójában palacsintát szeretnék enni" jellegű vészhelyzet vacsora volt, mégis sokkal jobb lett, mint a ma esti árpagyöngyös rizottó, amit egy óráig kellett kavargatni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo