Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2018

egy Jane Austin

regényben élem a mindennapjaim. elképesztő, hogy Londontól csak 25 percnyire ennyire vidéki környezetbe kerültünk. amikor utoljára kellett falun élni, ki nem állhattam; de akkor nagyon magányos voltam.most viszont, egyelőre, jó. egy hónap alatt teljesen megváltozott az életmódom: valójában még az is más, amiket eszünk!az ideális vasárnapot most már a biciklin töltjük vagy a folyóparton.na de mi lesz itt télen?egész nyáron boldoggá fog tenni a mozgás és a nap, mint egy kacsát. mint egy orosz regényben, telelni a városba kellene költözni.

minden

a helyére került végre. minden téren ott vagyok ahol mindig is lenni szerettem volna.munka és magánélet egyaránt: rég volt már ilyen. ami félelmem maradt, alaptalan.magam gátolom meg magam a boldogságban.valami hiányzik, de nem tudom, hogy szerezhetném meg.

most

nincsenek kisállatok, de holnap van V. utolsó napja a középiskolában. már csak az utolsó vizsgák vannak hátra!

véget ért

az első teljes hetem Maidenheadben, az új otthonunkban.

Vasárnap átsétáltunk Windsorba: csak 15 kilométer, de persze hazafelé már vonattal jöttünk. A hetet leginkább a könyvtárban töltöttem: jó látni, hogy itt a könyvtár a közösségi élet központja, tele van rendezvényekkel és sokáig nyitva tart.

Egyelőre élvezem, hogy midnen csak néhány perc sétára van: sokkal kevesebbet kell tervezni, akármikor dönthetünk úgy, hogy elmegyünk egy meetupra (a helyi Wetherspoonsban zajlik főleg a szociális élet) vagy egyet kirándulni.

Csütörtökön megvolt az első helyi meetup is: társasjátékozni voltunk a Maidenhead Board Gamerekkel - volt egy magyar lány is a társaságban. A játékok jók voltak (Decrypto-t és Werewordsöt játszottunk, ez utóbbi kifejezetten tetszett), a társaság még elválik.

Pénteken végre V. is lejött: összeraktuk a kanapét és a fiókos szekrényt, valamint átsétáltunk Braybe. Még nem igazán tudok mit kezdeni azzal, hogy egy ilyen gyönyörű helyen lakunk: kicsit olyan, mintha nyaralni jötte…

fellélegzés

már akkor is nagyon örültem, amikor V megkapta az első offer letterjeit az egyetemekről (és végül mindenhova felvették, ahova jelentkezett), de végül valami sokkal jobb történt: augusztus elejétől a Sky-nál lesz gyakornok programozó. a három éves program során végig fizetést kap, a végén pedig level 6 (BSc-nek megfelelő) diplomát. éljen!

bár már kicsit beleéltük magunkat az álmodozásba, hogy loughborough-i diák lesz, az ötvenezer fontos (18,000,000 forint) diákhitel (ebből 30,000 a tandíj, a többi megélhetési diákhitel lenne) Damoklész kardjaként lógott a fejünk fölött.

nekem tíz évvel ezelőtt volt lehetőségem a szívemre hallgatni és a legkevésbé praktikus döntést meghozni, és azóta is sorozatosan ha nem is rossz, de nem praktikus döntéseket hozok (bár amikor meghozom ezeket a döntéseket, nagyon praktikusnak tűnnek).

bár most úgy tűnik, hogy mindennek ellenére mégis ezek a döntések voltak a jó döntések (nem kötöttünk kompromisszumokat), az ide vezető út hosszú volt és nehéz.

remélem,…