szerepjáték

Talán már csütörtök hajnalban, énekkar előtt kitaláltam, hogy fogok erről írni, amikor a kis hetedikesek kinevettek a TK miatt, amikor ők travianon játszottak meg fókákat gyilkolásztak (be kéne tiltani...) és én sem kommentáltam az ő játékuk...
Talán a csütörtöki DÖKön (ennyi ö-betűt egyrakáson, pfujj), akkor azt mondták a kisfiúk (bocs), hogy pénteken nem érnek rá, mennek RPG-zni és az arcokból ítélve csak nekem volt fogalmam arról, hogy miről beszélnek. Szívesen megkérdeztem volna, hogy milyen rendszerben és hova, de inkább nem.
Talán csak tegnap, amikor meséltem a pizzériában Anettéknek, hogy szerepjátékos ismerős és hülyén néztek rám nagyon...

Aki már hallott róla, abban a legtöbb esetben az a kép él, hogy egy csapat rocker ül a földön körben, egy csomó hülye alakú kockával (meg ikozaéderrel, dodekaéderrel és hasonlókkal), ceruzával, papírokkal és olyanokat mondanak, hogy "előkapom a kardomat és megpróbálom lecsapni a fejét..."
Ez a kép részben helyes persze, de meglehetősen egyoldalú. Maga a játék sokrétű, ahogy a közösség is, aki játssza, játszhatja.

Ugye mindenkiben él a vágy, hogy néha kicsit más legyen, mint aki. Ez a vágy persze nem lehet folyamatos, mert akkor az ember huzamosabb ideig rosszul érzi magát a bőrében és az nem jó. De néha előbukkanhat, lehet elég intenzív... Például a kisgyerekeknél: talán nem szerepjáték a papaásmamás, a doktornénis meg az iskolás? Annak való a játék, aki szeretne néha kibújni magából és kipróbálni, hogy mi lenne, ha...

Jó, persze nem innen indult a dolog... hanem valahonnan onnan, hogy Tolkien bácsi írt egy trilógiát, ami nagyon sikeres lett. Az a címe, hogy A Gyűrűk Ura. Minden könyv véget ér egyszer, ez is, a Babóval meg az összes "kiegészítő" kötettel és a rajongók már annyiszor újraolvasták, hogy többször igazán nem lehetett. Akkor egy csapat egyetemista kitalálta, hogy milyen jó lenne, ha ők maguk "továbbírnák" a történetet, saját szereplésükkel. Ehhez a sztorihoz forrást nem találok, biztos, hogy a neten olvastam, nagyjából ugyanígy, de most nem találom sehol...

Mi kell a játékhoz? Egy világ, ami lehet akár fantasy, scifi, az is, ahol most élünk, mesélő, azaz kalandmester, olyan 2-5 játékos (néha több is, de akkor már nehéz mesélni), ők egy-egy karaktert alkotnak, külön jellemmel, kinézettel, kocka, ceruza, kalandlap (karakterlap), soksok fantázia és jókedv... A játék rövid menete az, hogy a mesélő az általa kitalált világban, előre megbeszélt szabályokkal feladatot ad a játékosoknak, amit azok majd teljesítenek. Akár harccal, akár logikával, akár mágiával, akár máshogy.

Persze nem csak ilyen van.
Ez az asztali, a rendes, igazi...
van még live, élőszerepjáték, ahol beöltöznek a játékosok a karakterüknek, és egy igazi, rendes pályán kell végigmenni valahogy. Amit nem szeretek benne, hogy a harcjeleneteket általában szeretik lejátszani és az sosem jó, ha összeverik egymást.
van PCRPG, azaz számítógépes játék formájában játszott szerepjáték, ezeket én nem tartom igazából annak, mert a játékos kreativitásának és a közösségnek semmi helyét nem látom benne, ami szerintem pedig alapkritérium...
van még a fórumos szerepjáték, amit én szeretek nagyon játszani, úgy kell elképzelni, mint egy folytatásos regényt, ahol mindig ugyanaz az szereped...

a játéknak, bármilyen játéknak az a lényege, hogy a játékosok jól érezzék magukat benne...