cserébe a reggeli elalvásért ma egész nap munka volt, van, lesz. sok csoki, sok ásványvíz, sok irodalom. félek, hogy magyarszakon megutálom, már most unom, hogy babits-aranyjános-józsefattila, pedig szeretem is. de most tudom azzal hajtani magam, hogy ha elég ügyes vagyok és mindent megtanulok, olvashatom végre a krasznahorkait, az lesz a jutalom.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
kitartás!!! nagyon csodállak, az osztálytársaim egyfolytában hallgatják, hogy Maf így-meg-úgy... és elég ügyes vagy! a csoki-ásványvíz-sok irodalom nálam is megvan mostanság, bár kevesebb irodalom, mint neked :) most inkább töri házivizsga :(