mostanra igazán elfáradtam. de persze szabad, mert reggel felkeltem korán, megírtam egy regényrészletet (rossz lett). aztán elmentem magyarfaktra tandorizni (jó volt). aztán felültem a vonatra, feljöttem a nagyvárosba, és három perc után utáltam az egészet (mert nekem jöttek és rámentek biciklivel a sarkamra és ezért leesett a cipőm, és kiabáltak velem, miért van itt ilyen tömeg?). aztán fotóztunk a szereplőkkel meg Aterral a regényhez, az már megint jó volt, kellett hozzá tér, meg galamb, meg bank, meg hajléktalanok, meg szereplők, meg fényképész (aki most nem is fényképész volt, hanem Ater) meg én. nem gondoltam, hogy egyszer oda fogok menni beszélgetni, pedig most mégis, és az is jó volt. aztán voltam az ELTÉn, szép. aztán odaadtam az alterfiúnak a szülinapi ajándékát. aztán most megint írok egy regényrészletet, szépen keretbe foglalja a napomat. azért remélem, hogy jobb lesz.
Ingrid Sjöstrand: Sietek
Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok. ❤ svéd gyerekversek
Megjegyzések