ma hajnalban, mert a hajnal ugye az adott pillanatban magvasnak és nagyszabásúnak vélt, de később nyilvánvalóan frázisos és elcsépelt gondolatok időszaka, ma hajnalban eszembe jutott valami, amit sajnos - blogger lévén - meg kell osztanom veletek is, mert a bloggerek meg különösen hajlamosak azt hinni, hogy az ő gondolataik eredetiek és frappánsak, szóval ma hajnalban az jutott eszembe, hogy mindig azt hittem, hogy ezért a felnőttségért majd meg kell küzdeni, hogy az ember igazán és teljes értékűen felnőtté váljon, hogy majd dolgozni kell érte, állandóan tudatosítva magadban, hogy "én most azon ügyködöm, hogy felnőtt legyek, nem akarok persze, de nem árt", amikor pedig nem, hanem csak úgy ragad az emberre, igazából különösképpen tenni sem kell semmit, hanem csak ahogy sodródik az élet, úgy sodor mindenfélét az ember útjába, amitől majd megtapasztalódik és megfelnőttül. akarja, nem akarja, ez van, ez ellen ugyanúgy nem lehet tenni semmit, mint az időjárás ellen. oké, lehet venni esőkabátot vagy strandpapucsot, helyzettől függően, de attól még a tény nem változik, csak elviselni lesz könnyebb.
csak ennyit akartam. (megy a buszom.)
csak ennyit akartam. (megy a buszom.)
Megjegyzések