no, egy szerki véget ért, már éppen ideje volt, mert kezdte égetni a lábamat a laptop. amikor nem szerkizek, akkor hallgatok például rádiót, ahol ma például arról beszéltek, hogy Boris Vian születésekor a szülészeten sztrájkoltak, temetésekor pedig a temetkezési vállalatnál. egyébként a halálának az ötvenedik évfordulója van idén. (ezt mondjuk sosem értettem, minek ünnepelni, a születését oké, de ezt?) én meg ezért el fogok olvasni tőle valami mást is, mert a tajtékos napok nagyon tetszett, de a faluban egész nyáron zárva van a könyvtár, mrrr. ma meg a francia forradalom sokéves, de akárhogy is, most nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy Öttömösön a marseillaise-t mennyit énekelték a fiúk.
Ingrid Sjöstrand: Sietek
Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok. ❤ svéd gyerekversek
Megjegyzések