igazán tevékeny napunk van, reggel például elültettem egy csomó palántát, aztán elkezdtük kimeszelni a fürdőszobát, de nem ám olyan hűbelebumm módon, mint a bolondok collegiumban, hanem előtte lecsiszoltuk egészen pici kefékkel az egész falat, délelőtt lealapoztuk (ami ilyen ragadós izé, és tartósabb bármilyen hajlakknál, tapasztalat), hamarosan pedig kifestjük hófehérre. ezen kívül elvetettem egy csomó magot, annak ellenére, hogy a) nem hiszek a dologban, nekem ne mondja senki, hogy kicsi, fekete bogyókat a földre dobálok, és ebből saláta lesz, spenót és retek, abban, hogy ezt elhihessem, sem a hérakleitoszi, sem a parmenidészi világmagyarázat nem segít b) folyamatosan azt énekeltem közben, hogy kimegy a magvető, pedig csak az első két sort tudom, és ezzel párhuzamosan ment a fejemben, hogy nem szeretek a kertben segíteni, így hát akárhányszor kifordult a földből egy-egy giliszta, arra gondoltam, hogy valami magamra emlékeztető c) fogalmam sincs, hogy mi a metódusa a magok elvetésének mint olyannak (milyen mélyre kell vetni, meg kell-e locsolni utána, csak egy szemet kell beledobni a vájatba vagy többet), és nem volt kedvem kérdezni, így csak őszintén reménykedni tudok, hogy valami majd történik.
drukkoljatok.
Megjegyzések
(Amugy csináltam bazsalikomos citromos fagyit, faszányos lett)