Ingrid Sjöstrand: Sietek

igazából még mindig csodálkozom azon, hogy hogy lehet, hogy a macska annyira megbízik bennünk, hogy még piszkálni is lehet alvás közben, akkor sem ébred fel (emiatt nincs lelkifurdalásom, ő sem hagy engem aludni, ráadásul nekem sokkal kevésbé hegyesek a körmeim), szóval hogyan alakul ki benne az a kép, hogy világunknak ő a középpontja, és itt semmi bántódása nem eshet. azt hiszem, még én sem alszom itthon annyira mélyen, mint a macska, a világnak ilyen tökéletes kizárásával. és nem is nagyon vagyok senki iránt olyan bizalommal, mint a macska irántunk. (a macska iránt sem, kamaszodó kis velociraptor.)