égboltsapkájú

ez egy elhanyagolt blog, és szemmel láthatólag minimális szinten sem működik, úgyhogy minden kedves maradék olvasóm átirányítom a másik, sokkal jobban működő blogomra. azon sokkal több az átvett tartalom és sokkal kevesebbet szomorkodom. (ha megnyitom a blogger kezelőfelületét, egyszerűen lefelé konyul a szám, ha meg a tumblr-t nyitom meg, felfelé. vagy ilyesmi.) katt. http://kavekkozt.tumblr.com oda és vissza, avagy egy hobbit története .

és akkor arról még nem is beszéltem, hogy mit érzek minden este, amikor lángos a vacsora a táborban. meg hogy mit érez a húgom.

túl könnyű azt gondolni, hogy jogom van a hisztihez.

köszönöm Grätzer Józsefnek, hogy megírta a SICC -et. (a miénk fekete bőrkötésben vár ránk valahol otthon a polcon.)

és akkor két hétig megint irodalmat tanítok, négy csodálatos gyerekem lesz, máris imádom őket, egész éjszaka az óráimra fogok készülni. valahogy furcsa, hogy feltöltődök mindig energiával, ha visszajönnek a gyerekek, és mennyire elálmosodom, ha elmennek. mint a hold.

azt hiszem, úrrá lenni látszik rajtam a lediplomázás utáni depresszió. mi van? mi lesz? hogyan? miért? hol? kivel? mikor? még jó, hogy nincs időm ilyeneken gondolkodni, mert teljesen beszippant a tábor, ezért csak július végén fogok legközelebb azzal szembesülni, hogy nem tudom, hol kezdem a következő tanévet.

tegnap éjjel valamiért úgy gondoltam, hogy jó ötlet keresztülsétálni az elhagyott szovjet laktanyán éjfélkor. még jó, hogy velem jött az Őrmacska. (amúgy nem is volt rossz ötlet.) egyébként persze még mindig szigorúan tábor , ollállá . (egy kis narancsos mannával meg bármikor le lehet venni a lábamról, csak úgy mondom.)

magnéziumtabi, kávé, fejfájás-csillapító. kezdődik a reggel. (többek között azért jó ez a tábor, mert 150%-ig leköt, mert ha az ember gyerekek között van, akkor nem agyalhat mindenfélén, hanem csinálja a dolgát.) egyébként ez az első reggel, amióta itt vagyunk, hogy fáztam, amikor reggelizni mentem, úgyhogy örüljön mindenki, jön a jó idő.

szabadnap! kecskeméti pláza! iszonyú sok fagyi! a lakótársam! tenisz! öröm és boldogság! ebben a bejegyzésben mindent megszegek, amit egy hétig tanítottam a gyerekeknek! akkor is minden mondat felkiáltójelre fog végződni!!! haha. (kiizzadjuk a feszültséget.)

a tábor azt hozza ki belőlem, hogy elkezdtem úgy gondolni az emberekre, hogy "manó" meg "picuri". (az ember hajlamos így hívni valakit, aki alig ér fel a derekáig.) ja, meg hogy rettegek attól, hogy egyszer összeesek a lépcsőn, és kitöröm a nyakam. idén kicsit kevesebb időt töltök a gyerekekkel, mint tavaly, a média miatt: a délutáni programok idején általában a délelőtt elkészült szövegeket dolgozzuk fel, tesszük fel a blogra  stb., még csapatom sincs, úgyhogy igazi kincs minden állomásként eltöltött este. ma este pedig állomás voltam, úgyhogy most jó.

tábor, itt van a húgom is, kicsit feszült vagyok. a fagyi finom, a gyerekek édesek (ó, ez fordítva is jó!), az életem folyását pedig most inkább kövessétek a kecskenewsás blogon . (a napom legjellemzőbb gondolata ez: hmmm, mindhárom informatikus a mi termünkben van. ez nem jelent semmi jót. )