a kétnyelvűségről

elsőévesként a Collegium kétnyelvűségről szóló speciális szemináriumán visszatérő téma volt, hogy ki számít kétnyelvűnek. akkor (mindenki egynyelvűként) a csoport tulajdonképpen egyetértett abban, hogy csak akkor beszélhetünk kétnyelvűségről, ha a beszélő gyermekkora óta kettős nyelvi környezetben él és nő fel. (ezzel természetesen a szakértők nem értenek egyet, mi viszont még csak elsőévesek voltunk.)
most viszont a kétnyelvűség mindennapi tapasztalat, lételem. tegnap bejött egy vásárlónk, aki néha magyarul szól hozzám, néha nem, de leginkább valamilyen keveréknyelven szoktunk beszélni. végül ott maradt egy ideig, átváltottunk "valódi" magyarra - otthoni környezetben soha nem tegezném le a vevőt, de angolul nyelvileg máshogy differenciált a tiszteletadás. egy-két félszeg mondat után mégis a magázás mellett döntöttem. elköszönni már angolul megint, see you.

nagyon keveset olvasok mostanában - ha nem angolul olvasok, lelkifurdalásom van. ha angolul olvasok, nem élvezem.

Megjegyzések

pável üzenete…
hát élvezz/d :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo