a munkatársammal, Nurennel nehezen értjük meg egymást, neki ugyanis nem sok beleszólása van a saját életébe (pl. nem dönthette el, hogy kihez megy feleségül és hogy Angliába költözik-e), ezért állandóan mogorva. (vagy talán csak azért mogorva állandóan, mert ezt, a mogorvaságot, legalább senki sem dönti el helyette.)
sok mindennel próbálkoztam Nurennél, de ugye nem vagyok jó beszélgető, nem ismerek trükköket, úgyhogy nem nagyon voltunk eredményesek. tegnap, végső elkeseredésemben, elkezdtem neki feladványokat feladni a Raymond Smullyan-könyvből (rosszabb az angolja, mint az enyém, úgyhogy jó sok magyarázásba meg mutogatásba került minden feladat), és azt hiszem, élvezte!
köszönöm, kedves logikai feladatok, hogy megint megkönnyítitek az életem. (persze én csak a lovag-lókötő típust szeretem...)
Megjegyzések