ma reggel véletlenül hatra mentem be dolgozni nyolc harminc helyett, de nem baj, mert így megreggeliztem, ittam egy kávét, elkészítettem vasárnapra az óravázlatom és az anyagaim felét, aztán ugye sajnos dolgoznom kellett, aztán bevásároltam, aztán kitakarítottam a konyhaszekrényt, még a fiókokat és a mosogató alatt is, mindent beraktam helyes kis dobozokba meg lezártam rendesen csatokkal, aztán két órán belül három ismeretlennel telefonáltam három nyelven, ezek közül az egyik az új német cserepartnerem, ami elég rosszul sikerült (például mindent elismételt angolul is, hátha nem értem németül, hiába mondtam neki, hogy értem, meg vitatkoztunk egy kicsit az európai bevándorláspolitikán), aztán főztem vacsorát, aztán megettük, és még mindig nincs kilenc óra, nekem pedig hosszú listám van, hogy miket kell csinálnom. ollé!
aludni akarok. de az nem úgy megy, hogy lefekszem és alszom, mert hogy még csak ilyen kevés oldalnál tartok, és a Lány, aki szabadidejében OKTV dolgozatot ír már biztos sokkal előrébb van. azt hittem pedig, hogy jó hatással lesz rám, ha kiderül, hogy nem vagyok egyedül (tudtam persze, de nem hittem el), de csak megijeszt, még éjfélkor is olvasok és írok és nem akarok elte btk nyílt napra menni, mert addig sem lehetek a könyvtárban, és ugye minden perc fontos, de a nyílt napon kint lesz Bardo , akivel mégiscsak múlt télen találkoztam utoljára, meg illene már vele összefutni, el kell beszélgetni az irodalom jelenéről és jövőjéről, meg ilyesmiről. szóval hétvégére már pontosan kidolgozott időbeosztásom és munkatervem van, persze linkeskedek megint, most úgy néz ki, mégis lejutok kécskére, ami azért elég fontos. ez hétfő, de tanulni ott is lehet, meg a vonaton is. csütörtökön nyelvvizsga. akár magyarozok, akár franciázok kedden-szerdán, akár itt, akár az alterfiúval, elképesztően rosszul ...
Megjegyzések