égboltsapkájú

Ha én Szeptember Elseje lennék, tuti nem kelnék fel holnap reggel. Annyira megviselne, hogy ennyi gyerek utál, hogy biztosan elbujdosnék bánatomban. Mondjuk a Napocska mögé, vagy a Holdacska udvarába, vagy a Négyszögletű Kerekerdő közepébe. Csak akkor bújnék elő, amikor már mindenki nagyon vár és keres, meg kiabálja, hogy tanévkezdés, gyere elő! De ilyen nem lenne, s ott fonnyadnék el bánatosan az álomba szenderedő fák komor árnyékában... Rossz lehet Szeptember Elsejének lenni.

néha éjszakánként, amikor a legrosszabb szokott lenni, nagyon irigylem azokat, akiknek rendes a tüdejük. ők valószínűleg nem tudják, hogy milyen kivételezett helyzetben vannak, hogy mindig pont annyi levegőjük van, amennyi kell. nekik nem mondja azt a tüdő, hogy bocsi, ott betegek a hörgőcskék, oda nem megy levegő, ha esetleg elégedetlen és többet szeretne, keresse fel kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. egyébként nem szokott gázos lenni a dolog, csak az utóbbi két hónapban gyakrabban sípoltam és vettem elő a pipát, mint előtte két-három évig. már kezdtem egészen elfelejteni, hogy én ilyen beteges vagyok és az kell mindig a táskába. ilyenkor mindig jelez, hogy nem úgy van az, tünetmentesnek lehet lenni, gyógyultnak sose. egyébként nem panasznap, minden hepi, nyilván, hiszen holnap megnyitják a legeslegutolsó középiskolás évünket, ami valószínűleg a legkeményebb is lesz (végig fogom parázni az egészet, mint az infót, már előre utálom magam miatta), meg ráadásul biztos telerakja a városv...

54. Nyírő József: Uz Bence ...nem pusztulhat el, hiszen szereti minden: az emberek, a vadak, az erdő, a csillagok, a holdacska és maga az Isten is. Különösen az Isten, ki nappal szép kék karját, éjjel fekete kezét nyújtózásra tárja, mikor pásztorútra indul, és lába megkavarja az ég csillagait. Szép. Ajánlom mindenkinek. 53. Háy János: A Gézagyerek (drámák és novellák) - Minek beszélsz örökösen a Gézáról? - kérdezte a Banda. - Mert azt akarom - mondta a Herda Pityu -, hogy megszakadjon a szívem. - És az jó, ha megszakad - kérdezte megint a Banda. - Különben minek van, ha nem. 52. Agota Kristof: Trilógia Hű. Meg megint hű. És egyszerű, sima tőmondatokkal így el tud varázsolni. És ráadásul úgy magyar író, hogy nem is magyarul ír. (Nem akartam ilyen nyomasztó regényt, ez az egész olyan, mint egy rémálom, amiből akkor sem lehet felébredni, ha kinyitod a szemed és becsukod a könyvet. A légy tízszeresére nagyítva mászkál a falon, az árnyékok megnőnek és sötétednek, az emberek pedig sötét titk...

Ma nagyon-nagyon bátor voltam, mert fel mertem ülni a pulcsi gazdájának a motorjára. Eddig még sosem ültem ilyen gépcsodán, el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet. Jó volt. Kicsit hideg, de jó, még a Bazilikához is fel lehet vele menni, meg a hegyre , ami még jóval a Bazilika fölött van. Csak még azt kell megtanulnom, hogy nem kell feltétlenül becsukni a szemem, ha jön valami szembe. (Meg kikapcsolni a bukósisakot.) A délután is jó volt, volt rengeteg finom süti, meg finom gulyás, csak hirtelen nagyon álmos lettem, meg féltem, hogy estére felmegy a lázam (milyen igazam lett), és hat negyvenötkor simán elértem a hatnegyvenes buszt, ilyen még sosem volt. (Ráadásul a sofőr nem kiabált, vagy ilyesmi, hanem azt mondta, hogy kár volt futni, szombat este van, senki se siet sehová.) Köszönöm a mai napot mindenkinek.

Maf: ma átaludtam a napot, négyszer keltem fel. Anya: eljön az az idő, amikor négyszer fekszel le, de csak egyszer kelsz fel.

szépen lefeküdtem időben, csak azért, hogy alig egy órával később arra ébredjek, hogy elviselhetetlenül fáj a torkom. meg hogy a hideg is ráz. meg hogy az orrom is folyik. na hajrá rubophen verseny , most kéne olyan verset írni, amivel megnyerném a különdíjat szépen (bár az pont nem érdekel), de most csak arra tudok gondolni, hogy anyuuu, fáj , de anyut nem merem felkelteni, mert úgy volt, hogy apánál alszom és megijedne, meg azt hinné, hogy valami baj van. ha meggyógyul a torkom megint, becsszó mindig veszek sálat. nem akarok reggel doktorbácsihoz menni, mondani fogja megint, hogy foglalom a nénik elől a helyet.

az egész dolog egyik tanulsága számomra, hogy nem éri meg sokat tanulni és okosnak lenni, mert az ember akkor sem lesz boldog és nem lesz sikeres, hanem szív, mert a főnöke féltékenykedik rá és ki akarja rúgni. mondjuk nem azért, mert féltékeny, hanem csak úgy. eleve milyen hülye világ az, ahol nem a legokosabb a főnök. viszont most jó, még hullócsillagot is láttam. (mindig félek, hogy jövőre már nem lesz, mert lehullik most az összes és egyszercsak elfogy. tudom , hogy nem, de nem hiszem el.)