még OKTV-ztünk egy kicsit éjjel Maccsal, tényleg picit, de muszáj volt, mert én sem tudtam volna nyugodtan aludni, ha nem, akkor is, ha akkor esetleg nem úgy tűnt, mert akkor nyafogtam, hogy nem érdekel a realista regénytér, menjünk már aludni, na. pedig muszáj. kicsit így vagyunk most is az alterfiúval, becsülettel ír valami beadandót angolszakra mellettem a notiján, én sárkányozok (ami igazából mókusos) az enyémen, pedig már késő van, normális ember ilyenkor alszik. azt már az előbb a csokis arankakrém meg a babapiskóta elfogyasztása közben megtárgyaltuk, hogy vajon jobb lenne-e, ha nem lennénk mindketten teljesítménykényszeresek. szerintem így a jó, legalább nem veszünk össze azon, hogy mit csináljunk éjjel. ma egyébként remekeltünk a konyhában, magunk gyúrtuk a pizzához a tésztát és összetörtünk két tányért. hogy mást már ne tegyünk tönkre, vacsorára pudingot akartunk, negyed 11kor kocsi, teszkó, vettünk túrórudit meg macskatápot a dorombolós kis vörösnek, meg arankakrémet. meg bod...
Bejegyzések
Ezt a blogbejegyzést elvileg a legjobb barátaim diktálják, akik itt ülnek a hátam mögött: Barátnő mondta, hogy írjam bele őt is, hogy normális párkapcsolata van, meg hogy kiegyensúlyozott és boldog, vele egyébként jót beszélgettem pár napja a Teaházban, kellett már, hiányzott. Macs gyakorolja a szépírást és OKTV-zni akar, az alterfiú pedig ötezredjére játssza furulyán a hejjdunárólfújaszélt. Egyébként ma kimentünk a domb alá (Mogyorós felé) almát sütni, vittük a Kicsit is, füstösek lettünk és kipirultunk, találkoztunk egy bácsival, aki teherautóval ment gombát szedni, ittunk forralt bort és forró teát kulacsból, ettünk csokit, lestünk szarvast, jó volt. (Ha nem írok, nem azért van, mert nem akarok írni, hanem mert élek.)
kell valami kényszerítő erő, különben nem ülök le, és nem tanulom meg. az akaraterőm a nulla körül stagnál, maximum arra elég, hogy kimenjek a konyhába gyümölcssalit csinálni, vagy olvassak a Kicsivel. de nem biztos, hogy sikerül, lehet, hogy alszom inkább, amíg vissza nem jön az alterfiú. az alvás mindenre jó megoldás. pedig tudom, csak el kéne kezdeni, utána már megy magától, mert érdekes.
Mutasson be röviden, a lényeget kiemelve a korszak megnevezett vitái közül - tetszés szerint választva - hármat! Ha nem ilyen lényegtelen dolgokkal ütjük el az időnket, mint az Árkádia-pör, akkor olyat csinálunk, hogy én fonom a Kicsi haját két copfba, az alterfiú meg közben az enyémet. Most mindjárt főzünk túrógombócot, fincsi lesz. Az irodalom OKTVnek pedig az égvilágon semmi értelme.
most választanak, vetítek egy hosszút, vagy két rövidet, az alterfiúnak meg a húgomnak. előtte csináltam tusfürdőből buborékost, fújtunk buborékot. olyat akartam, ami sosem pattan el, a Kicsi kinevetett, hogy nem, olyan nincs. egyébként az alterfiút ma már a kapuban azzal fogadtam, hogy most azonnal mondjon nekem egy olyan mondatot, aminek az állítmányának minőségjelzője van, az alanyának meg tárgya. nem azonnal mondott, hanem a Magyar Grammatikával, de így is sikerült. remek. most a Magyar Grammatikát fogjuk párnának használni, nagy és fehér.
ma lustálkodhattunk negyed tizenkettőig, bizony, őszi szünetben még ezt is meg lehet tenni, hogy negyed tizenkettőig, akkor felkelni, kikapcsolni a csigás hangulatlámpát, visszabújni még picit, kávé, tej, tea, nutellás kenyér, pizsamában. délben. tegnap egyébként csináltunk szilvásgombócot (felszín édes hó, rajta aranyszínű morzsa) , mert az jó, meg túrós derelyét is. persze csak mirelitet, én gyúrni akartam, de leszavaztak. akkor játszottunk a Kicsivel reggeltől délutánig, meg a két fiúval is, aztán öt körül kizártunk mindenkit. kegyetlen vagyok. én fiúm, na. most meg a Kicsivel vagyok ketten, Locspocst olvas, megmondtam neki, hogy az én tanítónénim úgy csinálja, hogy a lánya annyit számítógépezhet, amennyit olvas, és ezt most bevezetjük, de olvashat nekem hangosan, ha nem akar egyedül. megyek is nézni a képeket, gyönyörű, beszkenneltem. láttatok már valaha ilyen végtelenül szomorú tengeri szörnyet?
sütöttünk palacsintát az alterfiúval, mert a palacsinta jó, és akkor csörgött az erchegyia, hogy átugorna Sisszyvel egy Alternatíváért (mert az nagyon kapós a környéken). átugrottak, és kilencen voltunk a konyhában, lecsöpögött - feltöröltük, piszkos lett - elmostuk, kistányérok, nagytányérok, gyerekek. lekvár, nutella, kakaó. aztán táti jégpálya, kilencen három kocsiban. le volt zárva (igen súlyos baleset miatt) a táti út, mindegy, megoldottuk. a korcsolyázás nagyon romantikus dolog, sosem gondoltam volna. ( vegyetek nekem egy kooorcsolyát, nem kell a legdrágáább. egy kori-kori koooorcsolyát, egy koorcsolyát! ) lehet előrefele menni, hátrafele is, meg kanyarodni, szexin megállni, majdnem elesni, megkapaszkodni (beléd, mert a kezed mindig ott van, ha kell) , összesimulni, meg kézenfogva is lehet, meg bujjbujjjzöldágazva, meg felkaparni a Kicsit a jégről, fogócskázni, versenyezni, meg csókolózni is lehet persze, azt mindenhol lehet. szerencsére a Kicsi rajong az alterfiúért, már ki is ...