égboltsapkájú

igényli az ősz, hogy némiképp ráhangolódjak. túl sok a felhő az égen – nem engedi elrepülni a gondolatokat, a terveket. ugyanaz, ami nyáron még végtelennek tűnt és lehetségesnek, most csak ugyanolyan korlát, mint bármi más. nincsenek prioritási listák, nincs semmi. a felhők alatt nem lehet.

néha szembesülök egy-egy állandósult szókapcsolat eredeti jelentésével (mármint belegondolok, hogy mit jelent, ha szó szerint vesszük), és az mindig olyan aha-élmény. tegnap például a napirendre tér fölötte  volt ilyen.

annyira nem akartam azt, hogy hazajövök Európa egyik leggazdagabb országából, és itt minden csúnya, régi, piszkos, büdös, elhanyagolt és igénytelen. és minden második mondatomat azzal kezdem, hogy bezzeg bázelben . valahogy mégis ez van, de hamarosan elmúlik. (pedig egyébként nem is, csak most más a viszonyítási alapom.) viszont ahogy elolvasgattam a választási rendszert, sajnos nem tudok átjelentkezni szavazni. pedig tényleg nem érdekel, hogy itt Táton A. apukája vagy G. nagybátyja lesz-e a polgármester. (mondjuk nem csak az fordult meg a fejemben, hogy a XIX. kerületbe, ahol tulajdonképpen és gyakorlatilag lakom, hanem az is, hogy Esztergomba, csak hogy egyetlen egyszer némi elégtételt érezhessek, amikor leadom MT ellen a voksot. még jó, hogy a választási rendszer véd az ilyen galádok ellen, mint én.)

ha fájó szívvel is, de töröltem az igoogle főoldalamról a bázeli időjárást. néha az ember olyan nehezen veszi rá magát egyetlen kattintásra.

félelmetes, hogy mennyire nem érzem magam otthon. azt hiszem, normális esetben ugródeszka lehetne, vagy fa tetejére épített menedék, de igazából mocsár. beleülni és dagonyázni. egyszer tényleg rendet fogok rakni itt is. (mikor kell az embernek kidobálnia a kamaszszobájából a kamaszdolgait?)

kevés dolog idegesít fel annyira, mint amikor valaki mellettem szinkronosan néz filmet. jujj.

amikor elindult a vonatom a nyugatiból, úgy éreztem, mintha a fogamat húznák ki, minek nekem máris elmenni Budapestről. nem akarok, pfujj. aztán itthon valahogy mégis olyan jó lett. itt minden elmondhatatlanul más.