Szerző: maifosz -
amikor elindult a vonatom a nyugatiból, úgy éreztem, mintha a fogamat húznák ki, minek nekem máris elmenni Budapestről. nem akarok, pfujj. aztán itthon valahogy mégis olyan jó lett. itt minden elmondhatatlanul más.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...
Szerző: maifosz -
aztán bementünk a baziliszkusz városába, Basileába ünnepelni , mert ma van a svájci augusztushúsz, és óriási fesztivál volt, mindenki énekelt és táncolt és svájci zászlót lengetett. volt koncert is a Rajnán, meg tűzijáték, pont az előtt a ház előtt, amelyikben vendégségben voltunk. még sosem néztem ilyen közelről ! (egyébként csodálatos volt, egészen a huszonötödik percig úgy gondoltam, hogy ez egy lélektanilag nagyon jól összerakott tűzijáték, utána úgy, hogy egy lélektanilag nagyon jól összerakott, de hosszú tűzijáték.)
Tovább...