vásárlás

na jó, az előző bejegyzésben mintha kicsit hangsúlyos lenne ez a háromnyelvű Beckett, amit úgy olvasok, hogy addig olvasom egy nyelven, amíg értem, és ha nem értek valamit, egyszerűen oszlopot váltok, és ott olvasom tovább. nem tudom, hogy szabályos-e valamit egyszerre három nyelven olvasni, mármint ez hogyan hat a befogadásra, de már megint kezd hangsúlyossá válni a Beckett, pedig igazából azt akartam írni, hogy vettem magamnak egy pénztárcát, amin szivárványszínű szívecskék vannak, és hogy mekkora lépés ez az életemben, hogy lecseréltem a régit, ami sajnos szinte használhatatlanul kényelmetlen, nem is szép, viszont az anyukám varrta az apukámnak még elképesztően régen, szóval érzelmileg kötődtem hozzá.
amit viszont nem vettem, és sajnos nem is tudok venni, pedig szerettem volna ajándékba vinni, az a luxemburgerli, amit még mindig a világ egyik legérdekesebb és legmenőbb édességének tartok (és szerintem a legdrágábbak között van), viszont csak két napig áll el, és úgy is csak hűtőszekrényben. még jó, hogy megkérdeztem fizetés előtt. (így egészen érthető, miért nem lehet ezt Svájcon kívül sehol máshol kapni.)

(egyébként van schweizerdeutschul wikipédia! kezdem megszeretni ezt a nyelvet, bár kicsit zavar, hogy mindent becéznek. de tényleg mindent. és sok egyfunkciós konyhai eszközük van.)