mostanában valahogy leginkább azt kérdezik az emberek, hogy mikor megyek már haza, és én nem unok meg rá válaszolni. borzasztóan hiányzik, hogy a mindennapi életben magyarul beszélhessek, ez az idegennyelvi keret szűk, mint egy ketrec. nem férnek el benne a gondolataim.

(meg a családom és a barátaim is hiányoznak. meg a biciklim, a csigáim és a kroki papucsom. és a könyvtár.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo