égboltsapkájú

mivel a teljes megértés Gadamer szerint az alkalmazás, álmomban egy egész origami-állatkertet hajtogattam a jegyzeteimből. szépek voltak.

az intertextualitás létmód.

van ebben valami megfoghatatlan, valami  je ne sais pas quoi,  mármint abban, hogy bizonyos emberek átmennek  ezen a vizsgán. alapvetően szeretnék sírva fakadni, de még ahhoz is fáradt vagyok. mindenesetre drukkoljatok holnap reggel. de akárhogy is, fél évig megint nem lesz vizsgaidőszak, és újra üdítő és boldogító lesz ezt a blogot olvasni. meg írni. aham.

na jó, igazából éjszaka minden tétel után írtam egy blogbejegyzést, amit aztán piszkozatoltam, aztán reggel nyolckor, amikor végre világos lett, akkor végre el tudtam aludni. így most  kávé  kábé annyira vagyok vidám, együttműködő, kipihent és lelkes, mint egy pinceajtó. vagy gyárkémény, lépcsőkorlátra tapadt rágógumi. 

ma este egy kicsit kiszabadultam innen, megnéztük az Avatar Dido & Aeneas t, mert Matteo játszott benne, elég durva volt. (pozitív értelemben.) amúgy semmi.

A hétfő szombaton kezdődik. (Mostanában könyvcímekkel határozom meg magam. Nem segíthet(t)ek.)

tippeljetek, mit szeretnék csinálni. ... talált.