van ebben valami megfoghatatlan, valami je ne sais pas quoi, mármint abban, hogy bizonyos emberek átmennek ezen a vizsgán. alapvetően szeretnék sírva fakadni, de még ahhoz is fáradt vagyok. mindenesetre drukkoljatok holnap reggel. de akárhogy is, fél évig megint nem lesz vizsgaidőszak, és újra üdítő és boldogító lesz ezt a blogot olvasni. meg írni. aham.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
Mme U.